Egy világ, egy fogadalom…

Egy világ, egy fogadalom… Un monde, une promise… One world, one promise…
E jelszó gyűjtötte össze azt a 40.000, köztük 565 magyar cserkészt a London közeli Chelmsfordba, kik a Hylands Parkban megrendezett 21.Cserkész Világtalálkozón vettek részt.

A „jamboree” kifejezés egy afrikai törzs nyelvén vidám találkozót jelent. A július 28-augusztus 8-a között megrendezett World Scout Jamboree legapróbb részleteiben is egy ilyen nagy baráti találkozást jelentett minden résztvevő számára. Így számomra is.
A tábor során lehetőségünk nyílott az ismerkedésre, csereberére, vízi kalandokra, sziklamászásra, fogadalomújításra, különböző nemzeti ételek megkóstolására, táncok elsajátítására. De különösen nagy élményt jelentett számomra a cserkészet közvetlenebb oldalának megismerése. Kellemes meglepetés volt azt látni, ahogyan az emberkék „free hug”-os táblákkal rohangálnak fel s alá, vagy talán le is rohanják a más nemzetiségű ismerős vagy ismeretlen cserkészt. E világszintű tábor ideje alatt minden résztvevő sajátos módón köszönt: „Jamboo”, amire válaszként érkezett a „Hello”.
Erdélyiként a Wass Albert raj tagjaként lettem „táborlakó”. Raji bejáratnak egy eredeti, faragott és általunk népi motívumokkal festett székely kaput állítottunk fel, ami lassan a tábor egyik fő érdekességévé vált. Nagyon büszkék voltunk olyankor magunkra, mikor láttuk, hogy a kapunk előtt egyre több az érdeklődő és kattogtató cserkész.
Annak ellenére, hogy sokan voltunk sok helyről, a dzsembori megteremtette az összhangot, és mindenkinek segített abban, hogy gátlásait átléphesse.
A világtalálkozó nem csak az ismerkedési igényeknek, hanem a korgó hasaknak is elégtételt nyújtott: megkóstolhattuk a különböző nemzetek jellegzetes ételét, italát. A magyar hasakat, talán meglepő módon, mégis a Hungarian Csárda vonzotta leginkább. Az esténként összeverődött magyar fiatalok beszámoltunk egymásnak napi élményeinkről, táncházat tartottunk és persze megkóstoltuk a finom, otthonunkat idéző magyar ételeket.
Azonban mint minden jónak, a jamboree-nak is vége lett. De ennek ellenére úgy tartom, hogy búslakodásra semmi ok, hiszen névjegykártyáinkat mind szétosztogattuk… S azért kaptunk mi is egyet- kettőt cserébe.
Egy tábor vége nem jelenthet mindig rosszat, jelentheti egy szép barátság kezdetét… De különben is, mi dzsemborisok megígértük egymásnak: Találkozunk 4 év múlva Svédországban!
„Willkommen zu Sverige!” Így hangzott a svéd cserkészek köszöntője… Vajon fogadjuk-e el?

Miklósi Anna Dorottya