Imádott magzatom, aki állítólag kislány, így jelenleg Tekla névre hallgat, egyre virgoncabb ritmusban próbálja oldalamat valamelyik édes, apró és rendkívül hegyes tartozékával kilyukasztani, egyelőre még sikertelenül. Eme tevékenységét a borda alatti illetve közvetlenül a medencecsontok fölötti területek alapos feltárásával ötvözi, mely művelet folyamán leggyakrabban jól nekifeszül a két említett extremitás közötti hasfalnak és ilyenkor a maminak az az érzése támad, mintha kis, gömbölyű kődarabot hordozna szíve alatt, olyat, amilyet sokat látni a botanikus kertben csörgedező patak medrében, és ami állítólag a természeti erők huncut együttműködése folytán lett annyira csodálnivalóan szabályos, kerek. Csakhogy ennek az ennivaló gömbölyűségnek rejtélyes antennái vannak, melyekkel a belső barlangrendszerben rendelkezésére álló teret kutatgatja. Következésképp a maminak elég gyakran meglepetésszerűen röhöghetnékje támad, akár a legdrámaibb pillanatokban is, és ahelyett, hogy a pocsolyát, gödröt, csatornafedőt, villamossínt, bihallepényt kerülné bölcs óvatossággal, fél kézzel a kormányon hol a derekát, hol a köldökét, hol a döbrögihas felső fertályát lapogatja, miközben az autó részeg szamár módjára lődörög az úttesten, az oktató pedig emberfeletti önuralommal csendesen átkozza ama baljóslatú pillanatot, melyben ezt a mellette idétlenkedő istencsapását tanítványának felfogadta. Megjegyzem, hogy mióta nagypocis tanulóvezető vagy vezetőtanuló lettem, alig olvastam valamit, azt leszámítva, amit vezetés közben az úttestről leolvastam, miközben lazán lefolytam a villamossínekről és vigyáztam, hogy ne tapossam le a tömör vonalat, oldtam a húzókerekeket, megtámadtam a jobbkanyart vagy megkerültem az útkereszteződés képzeletbeli középpontját. Így előzetesben csak annyit mondhatok, hogy ez az egész pilóta-cucc roppant bonyolult mesterségnek tűnik, én már annak is módfelett örülök, hogy egyáltalán egyenesben tartom a tütüt vagy a járdaszegély diadalmas meghódítása helyett sikerül az úttesten maradni, viszont rengeteg újdonságot tanultam a ’HOGYAN BESZÉLJÜK HELYESEN A ROMÁN-MAGYAR NYELVET’ szakterületen, úgyhogy a tapasztalat, még ha jogsival nem is jár majd, számomra megért pénzt, fáradtságot. Ahogy rettenthetetlen oktatóm mondaná, vigyázzatok magatokra, csórikáim, tele van őrültekkel az úttest. Holnaptól, ha minden jól megy, eggyel gyarapszik a számuk. : )))