Akkor például cseppet sem lesz különös, ha már botrányosan zsenge korban sörözni/borozni meg cigizni fog. Már ha egyáltalán lesz még sör/bor és cigi abban a korban, és nem helyettesítik valami virtuális csodabizgentyűvel örök fiatalságunk e két jelentős védőbástyáját. Lehet, hogy a nyelvtanulással sem kell túl sokat küszködnie, főként, ha valami ravasz fogás révén a tudatalattijában megragad a nyelvtani szabályok zabolázta szóáradat egy töredéke. Otthon lesz a hegyekben, a bicikli nyergében, a vonaton, viszont teljesen begorombul, ha negyvennyolc óra elteltével sem bújik elő a felhők mögül a nap. Ki nem állhatja majd a jupiterlámpák fényét, sziát köszön a kamerának, félvállról megtalálja bármely idegen településen a legcukibb kávézót, hülyeségeket fog olvasni, mindenféle felületes, könnyű és vidám opuszt, miközben jókat kuncog magában és nem bánja, hogy lemarad a halhatatlanságról. Közben sebességmániás lesz és kórosan határozatlan, állandóan a két véglet között vacillál, hol imádja, hol meg gyűlöli az összes szívéhez közel álló embert, senki mellett nem tudja a garast letenni és úgy érzi, megbolondul, ha még egy másodpercig ki kell bírnia a társadalmi szerződések vásári körhintáján. Császár lesz és rabszolga és hordóban lakó filozófus és ép testben ép lélek, és természetesen ebből az egészből semmi, csak nagy kerek szemmel olvassa majd a sok zagyvaságot, amit az anyja összehordott, és szép csendesen továbballag a maga választotta ösvényen. Valami űrváros nosztalgianegyedében.