Feminizmus és állatvédelem

Pár napja ismét elérkezett hozzám az a bizonyos internetes kis szórakoztató játék, pontosabban „mantra” mert valami sötét felleget bocsát rám mindjárt a Dalai Láma, ha ilyen tiszteletlenül beszélek erről az életjavító konstrukcióról, ami neve és áldása alatt fut a neten – amelyet ha őszinte szívvel végigválaszol és utána x ismerősének továbbküld az ember, garantáltan javul az élete, a címzettek számától függően hatványozott mértékben, természetesen.

Nos, az életjavító konstrukció különböző állatok szívünk szerint való sorrendbe helyezését kéri, aztán bizonyos színekhez kell bizonyos ismerőseink nevét társítani, továbbá felkér bennünket, hogy egyes fogalmak kapcsán szabadon, bátran és főleg hirtelen asszociáljunk. Itt kerül a csizma az asztalra és érti majd meg minden kedves kollegám – már akiknek sikerült elkapni a frakkját, mert évnyitó van és intézményünkben sok a gyerekes szülő – hogy miért nyaggattam köszönés nélkül azzal a stupid kérdéssel ma reggel, hogy a tenger szóra azonnal mondja meg nekem, mi jut eszébe. Persze ez így nem fair, mert azt a bizonyos játékot a képernyő és önmaga meghitt társaságában játssza az ember, itt meg a folyosón, irodában, előtérben, stb., jön egy talpig zöldbe öltözött mitugrász és neked szegzi nagy okos kérdését a tengerrel, mert fúrja az oldalát, hogy miért pont a tengerre asszociált szó mutatja a játékban azt, hogy jelenleg mi a helyzet az ember életével. Nos. A gyakorlati érzékkel megáldott barátaimnak a tengerről a víz, a kék, vagy összetettebb formában a víz és annak gyönyörű színe jut eszükbe, vagy bizonyos tengerparton fekvő helyszínek, ahol sokat nyaraltak, van akinek kagyló, vannak romantikusabb lelkek, nekik a hullám és a tenger habja merül föl elsőként, és volt valaki, akinek a válaszától teljesen kifeküdtem.  Szóval minden kétséget kizáróan ő a mai blog sztárja: egy idősödő, szikár úrról van szó, akinek mindig mindenről van konkrétan körvonalazott véleménye, és ezt általában nagy tehetséggel ki is fejti. Őneki a tengerről az állatvédelem jut eszébe: tudja, Noémi kedves, a tenger alatti állatokat védeni kell. És még cinkosan hozzáfűzi: azt tudta-e, hogy az állatvédők egytől egyig feministák? Nem tudtam, mondom, kevés állatvédő ismerősöm van… Vigyázni kell ezekkel az állatvédőkkel, csak annyit mondok, mert piszokul feministák tudnak lenni… Végezetül pedig elmondom, hogy az egész tenger-cucc miért ragadt meg annyira bennem: én a tengerre elsőre azt asszociáltam: végtelen, és kicsit nagyot néztem, amikor a játék közölte, hogy jelenleg ez életem tuti jellemvonása. A húgom is a végtelenre asszociált. Ő volt az egyedüli, akinek a játékot továbbküldtem. Mondtam neki, hogy szerintem az emberek kilencven százalékának a tengerről a végtelen jut eszébe. Hát, úgy látszik, nem. Tessék a földre leszállni. Az a fránya tenger nem is végtelen. Hol élsz, Nonó?????