Simpson rulez

Simpiék

Hiába, na, ez már a huszonegyedik század. A nők dolgozni járnak, és Simpsonék sem tétlenkednek. Ha van valaki, aki még nem fedezte fel, sakkozni mennyire hátbizsergető, akkor legalább azt érezze: sakkozni király, laza, vicces, trendi.

A szüleim kirepültek a családi fészekből, két hétig Máramarosban rodeóznak meg a tengeren napfürdőznek, ettől szorongatóan tágas lett a négyszobás lakás, de apám könyvespolcán találtam egy könyvet, amit ha jól emlékszem, karácsonykor kapott ajándékba, galád módon olyan könyveket veszek apámnak ajándékba, amik roppantul érdekelnek, csak épp nem költhetek rájuk, mert egyéb hülye, tudományos, sznob, előkelő könyveket kell megvásárolnom magamnak. Úgyhogy kedvenc könyvtáram tkp apám polcán csücsül. Ez a műremek Gareth Williams munkája, Mesteri figurák - A sakk ezer éve: a figurák, a játékosok és a szenvedély. Hát ebben a könyvben bukkantam rá Simpsonékra, és ezt muszáj világgá kürtölni, megfulladok, ha nem.
 
Ha valaki igazán szeret, egyszer megajándékoz egy ilyen simpsonkészlettel. Nagyon vágyom rá. De találtam a rafináltabb ízlésűeknek való hiperdizájnos sakkfigurákat is:
 
Ezek gyűrű formájúak, tökéletesen egymásba illeszkedők, így rudacskára felfűzve zsebben hordható a két ellenséges csapat, ezüst illetve réz árnyalatban. Kifekszik tőle az ember. Ha dizájnőrült, bizti, hogy igen. Szóval ezzel múlattam tegnap délután az időt, aztán este már akkorára dagadt a nagy lustálkodás miatti lelkiismeretfurdalás, hogy karikáztam egyet. Később a hugimmal vacsorázunk, kérdi tőlem: merre voltál? Mondom: Szászfenes végéig és vissza. És nem futottál radarba? - kérdi. Éljenek a húgok, én csak annyit mondok. És természetesen a sakk. És Simpson rulez. És pá.