Bivalyok, figyelem, figyelem!

Kedves Bivaly barátaim! Megtudtam, hogy a Bivaly évébe léptünk. Ettől tegnap este teljesen felvillanyozódtam, egyből legalább három kötetterv „jutott eszembe”. A dolog örömére lefekvés előtt leültem a gép mellé és „leírtam a gondolataim”. Ilyen még sosem történt. A gondolataimat, már ha egyáltalán voltak, kis ideig dédelgettem, aztán leginkább elfelejtettem őket.
 

A párom mondta, hogy nem ártana, ha jegyzettömböt és ceruzát tartanék az éjjeli asztalkán, a fejem mellett, ezt például Ady Endre és a legtöbb nagy író így csinálta. Mondtam neki, hogy nekem nincsenek gondolataim, dehogynem, válaszolt, attól tart, hogy nagyon is vannak. Mostanában megint rosszul alszom, a felső szomszéd légkondicionáló berendezéssel fűt, a légcsavaros rész szerintem pont a hálószoba-ablakunk fölött található, egész éjszaka zúg-burrog-elhallgat-újrakezd, olyan, mintha egy gigantikus h(f)űtőszekrényben hajtanám álomra gondolatoktól terhes fejem. Mióta a fűtésszezon beindult, rendkívül színes, mozgalmas álmaim vannak, szerintem azért, mert gyakran megébredek, és tudtommal az álmok közvetlenül az ébredés előtti szakaszban képződnek, ha nem csalódom, a folyamat fél percet sem tart, még akkor sem, ha ébredéskor olyan érzésünk támad, egész éjszakás álmot láttunk. Az élettel is mintha ez volna a helyzet, néha felkapom a fejem, hűha, mi minden történt már velem, pedig alig vagyok egy-két másodperce itt a földön... Tekla belesír a gondolataimba, mert ágyba dugtam, hogy aludjon, vagy nyugodjon le, vagy valami ilyesmi, de nem akar, mert életének abban a másodpercében van éppen, amikor egy alvás kevés, kettő sok, és leginkább sír, én pedig nem tudom, hogy oldjam meg a dolgot. Bezzeg, ilyenkor nem jönnek a gondolataim! Csak annyit szerettem volna mondani, hogy ha netalán azt gondoltuk volna, nehéz, munkás évünk következik, akkor nyugodjunk meg: cseppet sem tévedtünk!