A kapitalista munka hőse

Nagyon nehéz úgy összehozni valamit, hogy tizennégy hónapos lányunk időközben nekimegy az ajtófélfának, ráesik rózsaszín felfújható zsiráfjára, azzal együtt begurul a fonott láda mögé és majdnem betöri a fejét a tévéasztal lába élén, utána megkaparintja szolgálatos táskánkat és kipakolja belőle épp most futó olvasnivalónkat, melynek stílusosan helyzethez illő címe Merde Happens;

fekete félkesztyűnkkel feltörli a nappalit, megtalálja a Napsugárnak írandó vers kéziratát és összetépi, utána diadallal orrunk alá dörgöli, bal lábáról lehúzza a cipőt és elhagyja valahol a lakásban, utána pedig formaketrecben lakó színes fa kockáit hozza iszonyatos zajjal, hogy üljünk le és játsszunk vele, mert ma egész nap ezen a hülye billentyűzeten pötyögtünk, hát mit képzelünk, kinek az anyja vagyunk mi???
Utána ismét nagyon nehéz összehozni bármit is, mert betoppan jobbik felünk, gyöngyszem gyerekünk apukája, aki előbb szíves közreműködésünkkel étvágyát csillapítja, majd megállás nélkül telefonál, mert ő minden tekintetben mintapéldány, és akarva, akaratlanul mindenkit lenyom. Apuci laza eleganciával cseveg, Tekla nézi, hogy esik az eső, a kedvenc mágneses faragott bohóc az ablakunk alatt díszelgő portásfülke bádogtetejére esik-ragad, utána gurul a matyósan festett húsvéti szuvenírtojás, agyő, kész a baj, sírás, rívás. Viszont a telefonálásnak is annyi.
Sötétedik. Rendületlenül írunk, mert végre eldöntöttük, hogy elég volt a slampos-kócos-kultúrálatlan, fakanalas, pelenkabuzi anyaszerepből, ami persze kimondhatatlan mennyiségű boldogsággal társul, csak erről olyan snassz beszélni, pedig aki anya lesz, az hirtelen egyébről sem tud beszélni, mint ennivaló gyerekéről, de hát mi egyébről is beszélhetne, ha becsülettel gondolja anyai feladatait végezni – így mikor szusszanásnyi ideje lenne, elalszik, mint Fülig Jimmy, álltában, kezében a szeneslapáttal.
Persze előbb-utóbb lábára esik az izzó szén és irány a konyha, a gyerekszoba, a játszótér, a piac, a szemetes-kürtő illetve a gálya, mert anyukának szórni való zsebpénzre fáj a foga és emiatt mikor aludni kellene, ő dolgozik, erők felett – fordít, és már megint agyonvállalta magát. Úgy kell a telhetetlennek, hadd görnyedjen, ha nem tud pénz nélkül meglenni!!!