Kovácsműhely

Lássuk csak, hogy is állunk ezzel az élettel, ami nem habostorta. Jól elvethettem a sulykot, mert többen is felhívták rá a figyelmem. Nem arra való ez a blog, hogy sirámokkal töltsem meg. Van két kezem, két lábam, egy egészséges kisbabám, az éjjel egy csomó marhaságot álmodtam és most azon dilemmázok, levest főzzek vagy feltöröljem a padlót – de egyikből sem lesz semmi, főleg ha így folytatom.

Éjszaka két álom és két szoptatás között hirtelen rámtört az egzisztenciális rémület, hogy ezt az életet, ami nem habostorta, hogyan fogom megoldani. Hogyan oldom meg, tekintve hogy választani kell a lázas mászkálás és az odaadó, figyelmes babagondozás között, hogy amíg én a gép mellett fordítással bíbelődök, Tekla a tévét nézi és akkor képernyő-junkie lesz, utána pedig ki tudja mi mindenre kattan majd rá, hogy hallgatnak a múzsák és az irodalmi ösztöndíjaknak is rég befellegzett, hogy bizonyos helyeken a babát már születése előtt beíratják óvódába, iskolába, bennem peddig ezirányban semmiféle szándék nem látszik fenekedni, Tekla hozzám jár majd óvódába meg iskolába, jól elnevelem, egy frászt, úgyis úgy alakul majd, ahogyan neki tetszik. Ha jól emlékszem, a jövő mindig nagy világos tér volt és nem is érdekelt túlságosan, mi húzódik meg benne, elég volt annyit tudnom, hogy sokféle sokminden, amiből kénye-kedve szerint választ az ember. Mintha hirtelen megvakultam volna, a jövő most egy nagy deszkafal és nem tudom, mi van mögötte, de attól tartok, egy kicsi szűk szoba, amiben rengeteg a kacat és az ember még a karját sem tudja kinyújtani benne.  És akkor gondoljunk arra, hogy saját sorsunk kovácsai vagyunk, hajaj, szép kis sorsot kovácsolok itt magamnak, fogjuk rá arra, hogy esik az eső és tegnap is esett és lassan három-négy hónapja nem ültem sok kedves emberrel egy asztalnál, elég ritkán jött össze egy-egy jóízű beszélgetés, kissé ősembernek érzem magam, fejlődésem dohos pincéjében-alagsorában és kishitűen attól rettegek, hogy már soha nem jutok ki a szeles tetőre, ahonnan messze látni. Nos, ennyi a bajom, semmi más, legjobb, ha nem is veszem komolyan, ugye? Teklának ennél sokkal komolyabb gondjai vannak. Jobb lesz azokkal törődni.