Hello, goodbye

Fütyöl a rendőr, ugat a kutya, dudálnak az autók, burrog a busz, éjfél körül törik az aszfaltot és reggel hatkor az alsó szomszédnál szóóóóóóólarádióóóóóóó – ez, kérem szépen, ha hiszitek, ha nem, Bukarest, a.k.a. buki, ahol Tekla mennyei szelídséggel alszik a legnagyobb muri közepette, az én idegeimhez képest viszont a pulikutya frizurája kismiska. No, de oda se neki, egy hét alatt megszokom, mondták.

Azt is mondták, hogy sokkal rosszabb is lehetne, és hogy negatív a hozzáállásom, úgyhogy komolyan át kell értékelnem a helyzetet, ha nem akarok bukaresti időszakom végéig sápadt és morcos savanyújóskaként egy sötét, nyirkos sarokban egyedül kuksolni. Tehát. Vannak például szép, nagy, piros fotelek (lok?) a lakásban, melyekben igen kényelmes a babát etetni. A közelben (3 km, egy élsportolónak semmi) található a Herăstrău park, kerülete hét km és tuti kis akarommondani nagy tó van benne, továbbá ismét ha hiszitek, ha nem, Bartók Béla (Bela Bartok), Ady Endre és Petőfi Sándor mellszobra, ki bronzból, ki kőből, pompás talapzaton. Más Béla szobra nincs, de lehet, hogy lesz, a remény hal meg utóljára. Van egy csomó fenszi kirakat, ahol kedvére bámulhat az ember, úgyértem az, akinek ideje van rá. Meg tüdeje. Viszont. Van olyan, hogy térképek és régi könyvek múzeuma. Brazil könyvtár. Francia pékség. Török cukrászda. Kávézó az összes elképzelhető féle-fajta. Rengeteg virágüzlet. Patika. Becsszóra, minden második sarkon egy zöld, lila, narancs vagy kék patika pompázik. Itt vagy mindenki beteg, vagy kozmetikum- és vitaminőrült, vagy hipochonder, vagy csak egyszerűen veti fel a pénz a fővárost és minden polgár kilóra veszi a gyógyszert. Másként miből élne ez a rengeteg gyógyszertár? Igaz, hogy minden első sarkon viszont banképület pompázik, úgyhogy itt lehet a kutya elásva: van hitel, virágzik a gyógyszeripar. Meg az összes többi ipar – bútorbolt terén sem áll rosszul a főváros és kismamaboltot is már elég sokat láttam. Szóval isteni az ellátás, én mégis úgy érzem, nekem inkább a bajom fogják ellátni, mert továbbra sem tudok felszabadultan mosolyogva villogni a piros fotelek (lok) között, hiába nem vagyok sárgaságos, rokkant, féleszű, kitoloncolt, ocsmány, alávaló, hontalan, agg, roskatag, boldogtalan, ésatöbbi. Vasárnap telik le az a bizonyos egy hét. De a nappalok már akkor is vészesen rövidülnek. Goodbye, sunshine, hello Bukarest. Kezdődik a kiképzés...