Körkérdés
Szoktál újévi fogadalmakat tenni?
Kis magyar dühroham
2007-03-06 15:14:58
Tegnap este elalvás előtt azon gondolkodtam, hogy a nyelvújítás korában állandó ádáz viták középpontjában álltam volna, és ha kellő horderejű érveim is akadnak, talán ma nem így nézne ki imádnivaló magyar nyelvünk, ahogyan kinéz. Még jó, hogy nem éltem a nyelvújítás korában. Az egész annak kapcsán jutott eszembe, hogy ami akkor folyt, az kismiska az utóbbi évtizedek során nyelvünk házatáján történt érdekességekhez képest. Mert akkor legalább próbálkoztak tükörfordítással, magyarítással, neadj isten új „magyar” szavak kiötlésével. Mondjuk volt ott olyan is, hogy nyaktekerészeti mellfekvenc. Drága, nem kötsz bogot a nyaktekerészeti mellfekvencemre?
No, de mégiscsak klasszikus nagyjainknak köszönhetjük többek között a nyakkendő (adieu, kravátli), korszellem, köztársaság (isten hozzád, respublika), alkony, előérzet, esemény, társadalom, szerkezet, esernyő szavainkat. Mielőtt továbblépnék, beismerem, hogy fafejű, elmaradott, merev, egyoldalú állat vagyok. Emiatt van, hogy vöröset látok és ölni tudnék attól például, hogy tradíció. Tradicionális. Professzionális. Projekt. Marketing. Menedzser. Konstruál. Konstrukció. De én is azt mondom, fájl. Még véletlenül sem állomány. Nem könyvtár, hanem folder. Juuuuj. A mouse sem egér, csak mausz. A monitor képernyő. Viszont gyűlölök mindennemű interpretációt, világgá rohanok az individuális traumatizációtól, kiakaszt a identitás és annak mindenféle reprezentációja, lehidalok a státusztól, a narratíva komplexitásától, kiborítanak a krízisek, paradigmák, kétségbe ejt a recepció meg a totalitarianizmus. De SIM kártyám van, meg PIN kódom, driverekről meg portokról vitatkozom, egy memo-stick segítségével hozom-viszem a fordítanivalót, I-podra fáj a fogam, elismerem a GPS meg a palm-top használatának előnyeit, egyszóval én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál. Akkor mi az atyaúristen bajom van a neutrális szignifikanciával? Én nem tudom, de attól tartok, hogy egyszer valakinek ököllel neki találok menni. Nagyon primitív szelek fújnak a fejemben az utóbbi esztendőkben. Vigyázzatok!!!
Cikk küldése e-mailon » | Hozzászólások » | Nyomtatható cikk »
![]()
Nonó | 2007-03-09 14:14:40
Bizony ez a baj, hogy sokmindenre egyszerűen nincs szavunk. És nem az a megoldás, hogy akkor hadd használjuk az idegen szót, hanem talán az, hogy próbáljunk valami elfogadható magyar megfelelőt kiötleni. Bár ezzel a nagyiramú európai meneteléssel lassanként teljesen fölösleges. Én pedig itt nagy füstölgésemben épp ezt akartam: kicsit gondolkodjunk el azon, egyáltalán akarunk mondani valamit, vagy csak szavakat puffogtatunk? Nem mintha nem lehetne érdemben használni őket, csak úgy látom, pont olyan emberek ée olyan környezetben alkalmazzák leginkább, akik három becsületes magyar szóval összefoglalhatnák mondanivalójukat, akkor viszont kiderülne, hogy nem mondanak semmit...
![]()
Réka | 2007-03-07 23:58:46
Kb. egy napja töprengek azon, hogy fordítod magyarra a paradigmát... Személy szerint státus- és identitáspárti vagyok, de vorba aia:), ez az én bajom :). Habár, ha belegondolok, a státust csak társadalmi pozícióval tudnám helyettesíteni, ami megint nem kifejezetten ősmagyar :). Az identitás helyett pedig fölöslegesnek tartom az (ön)azonosságtudat erőltetését (hacsak nem valami egyébre gondoltál). De a paradigmánál végképp megáll a tudomány. Ami persze, engem minősít, ez világos. De azért kíváncsi lennék rá... Az iskola, tudományos hagyomány nem stimmel... Irányzat sem...




