Tisztelt Cenzor Urak!

Összeállítottam egy jó kis projekttervezetet. A menedzsernek leadtam a társfinanszírozó kontaktszemélyének adatait, hogy az adminisztratív problémákra időben reflektáljanak és a dialógus lehetősége se sikkadjon el. Tudattam velük, mennyire fontos, hogy a dolog legyen szexuálisan non-diszkriminatív, szolgálja a szociális kohézió ügyét, mutasson globális, multikulturális és interdiszciplináris implikációkat, támaszkodjon az éppen aktuális operatív program célkitűzéseire és számoljon az esetleges ökológiai katasztrófákkal.

A projekt bemutatásában alkalmazott diskurzus a teoretikus, technikai, etikai és mentálhigiénés kontextus vonatkozásában legyen kellőképpen felxibilis, komplex és innovatív, ugyanakkor a mérvadó professzionális tradíciókat is vegye figyelembe, tükrözzön humánus preferenciákat, ám egy pillanatra se távolodjon el a legalitás alapvető követelményeitől. Sajnos ez a két dilettáns marha hibásan állította össze az egész konstrukciót, magasról leszarta a kreditrendszert, a transzparencia elvét illetve a döntéshozatalban kompetens személyek koordinátáit. Mindketten komplett identitászavarról tettek tanúságot és teljesen leragadtak a lokális fázisnál, továbbá feje tetejére állították a kronológiát és munkájuk tele van látens nonszenszikus elemekkel. Levonván a megfelelő konzekvenciákat annyit mondhatok, hogy ezen már semmiféle metamorfózis nem segít, príma kis traumát szervíroztam már megint magunknak, azt a gezemókás kutyaúristenit az édesanyjuk keserves pályázatának!!!!