Önfegyelem és egyéb állatfajták

Szoktatok önfegyelmet gyakorolni? Biztosan. Nálam több primitív formája is van ennek a dolognak. Az egyik például, hogy havi három-négy nap kivételével minden reggel a zuhanyozást hideg vízzel fejezem be. Az elején nagyon rosszul esik, a végén pedig már egyenesen jól. És azzal áltatom magam, hogy ezáltal az „életben” nyakamba zúduló hidegzuhanyokat is könnyebben viselem majd.

A szüleim mindig a Monostoron laktak. Gyerekkoromban vagy négyszer is költöztünk, de mindig monostori tömbházlakásból monostori tömbházlakásba. Echte prolinegyedben nőttem fel. A harmadik költözéskor harmadikos voltam, és negyedbeli viszonylatban elég messze kerültünk a sulitól, vagyis a monostori hármas számú általános iskolától. Vagy fél órát is tartott, amíg ügyesen hazagyalogoltam. Az úton volt egy patak, ami a Bükkből jön és nem tudom, hova „torkollik”, négy-öt vagy még annál is több méter mélyen csordogált és én soha nem a hídon mentem át, hanem kicsit odébb, egy gázcsövön, csak azért, mert nagyon féltem, hogy leesem róla, de nem bírtam elviselni, hogy ennyire félek tőle, és csakazért is arra mentem minden alkalommal. Aztán később is elég sokszor az határozta meg az életem, hogy inkább a kevésbé kézenfekvő, és kevésbé egyszerű megoldást választottam. Kész röhej, de mikor leginkább azt gondoltam, hogy végre az egyszerűség és könnyűség oltárán áldozok, mindig olyankor derült ki, hogy qurva nehéz helyzetbe keveredtem. Az elsőre nehéznek tűnő hadjáratok a hétköznapi ellen pedig végül mentek, mint a karikacsapás. Bizony, ha már ilyen közhelyesre vettem a figurát, hadd mondjam el, hogy leginkább azok a dolgok sikerültek nekem, amelyektől nagyon féltem és mégis megcsináltam őket. Most is valami olyasmibe vágtam a fejszémet, már több, mint egy éve, amiről egyáltalán nem gondoltam, hogy három hónapnál tovább kibírom. Erre kiderül, hogy anyuka leszek. Ha minden jól megy. Egy hete nem hidegzuhanyoztam. Azt hiszem, ideje újra elkezdeni. Ugye? Hadd szokja a baba is az önfegyelmet…