Azok a féltett apróságok

Ismét belekeveredtem bizonyos eszmei láncba, melyet ezúttal, remélem, nem a dalai láma indított viszontagságos, ám annál érdekfeszítőbb útjára. Szóval. Van egy ilyen kollektív körtánc, hogy valaki plénumban fölfed magáról öt dolgot, amit nagy valószínűséggel eddig kevesen tudtak róla, és ráadásul megjelöli azt az öt embert, akikről ugyanilyen szellemben szívesen felfedezne öt ilyen új dolgot. Engem a dalai lámánál sokkal nagyobb kaliberű személyiség, vagyis maga Pehely vont be ebbe a vidám körtáncba.

Mivel úgy gondolom, nem hiányzik belőlem a betyárbecsület, ami, ugye, kötelez, hát itt van öt dolog, amit (remélem) nem sokan tudtatok eddig rólam:
1. Arról álmodozom, hogy egyszer virtuóz szinten játszom majd a zongorán. Persze, egyáltalán nem tudok zongorázni, hahaha. Meg a hallásom is távol áll az abszolúttól.
2. Frusztrált vagyok amiatt, hogy nem százhatvan, csak százötvenkilenc centire futotta nekem a függőleges testi fejlődésből. (De lehet, hogy csak 158, ajajaj.) Szörnyű, nem?
3. Ennek oka a genetikai sajátosságok mellett abban keresendő, hogy mindig az osztály legbénább labdajátékosa voltam és kosárlabdázás helyett a mai napig bármikor inkább száz cigánykereket ejtek meg.
4. Huszonegy éves koromban ittam először egynél több sört, de aztán gyorsan sikerült behozni a lemaradást. (Ennek a felzárkózós részét biztos ismeritek…)
5. Szentül hittem, hogy nekem márpedig öt fiam lesz, akiket vaskézzel és szeretettől túláradó anyai szívvel kalauzolok majd egy ideig, amíg rá nem jönnek, hogy ők azt jobban tudják csinálni. Hát, ez már biztos nem jön össze.

És az öt ember, akiről nem bánnám, ha öt ilyen apróság itt a hozzászólások közt kiderülne:
Lepi
Ágota
Emőd
Fülci
LHMárk