Másnapos punk és mintaélet

Nagy bajok vannak, kedves barátaim. Úgy tűnik, helyenként hiányosak az iskolai tantervek. Továbbá a gyerekszobában is sok helyen elfelejtik megértetni velünk: mi az, hogy ember. Hogyan működik, milyen kezelési eljárások közül választhatunk, hogyan bírjuk szóra, tartsuk tisztán, fegyelmezzük és kényeztessük, mi az, ami fájdalmat okoz neki, illetve milyen fájdalmat ajánlatos és milyet nem ajánlatos eltűrnie. És ez még mindig csak a kisebbik gond, mármint hogy esetleg nem tudjuk, mit kezdjünk a másik emberrel, de néhányan sajnos azt sem igen sejtjük, saját magunkat hogyan kalauzoljuk ebben a zavaros mesevilágban.

Mert hogy a manóba lehetséges, hogy az épeszűnek tűnő, felnőtt, összkomfortos és tökéletesen önellátó személy állandóan, de állandóan ugyanazokat a bakikat produkálja? Mi ez, mókuskerék, imamalom, algoritmus, kód, hibás üzemmód, istencsapása, a szomszéd néni átka, kóros figyelmetlenség, önmagunk semmibe vétele, szembeköpése, a fürdőszoba feltörlése rongy lelkünkkel? Saját kezűleg? Elég szomorú, hogy vagyunk egy páran, akiket elég az életnek egyszer fenéken billenteni, mert utána vidáman folytatjuk mi magunk e bájos tevékenységet, szinte rosszul vagyunk, ha véletlenül jól megy sorunk. Én például, képzeljétek el, épp sajnálatra méltóan letargiában fetrengek. Most közölték velem. Úgyhogy írtam egy verset. Olyan fetrengőset. Azt hiszem, gyáva, ocsmány féreg vagyok, az a baj. Nem bírom eldönteni, két fájdalom közül melyiket válasszam. Erre mindkettő itt nyomul kebelemben. Mindjárt népdalra gyújtok. Nagyon gáz. A dolog érdekessége pedig az, hogy így írás közben valahogy letisztul és leegyszerűsödik minden. Írás közben az a véleményem: az embernek úgy kellene élnie, hogy ne forduljon szembe önmagával. Úgy, hogy amennyire csak lehet, ne tegyen olyasmit, amivel nem tud szembenézni. Hajaj, ha ez kint a dzsungelben is ennyire tisztán lebegne mindig a szemem előtt! Már rég valami metróállomáson téríteném a másnapos punkokat. Sajnos most épp inkább másnapos punk vagyok, semmint tiszta lelkiismeretű mintaélő. Rettenetesen sajnálom. Az esetet. Magamat nem. Megérdemeltem.