Fiúk, lányok, teljes idegösszeomlás

Nem tudom, mitől parázom annyira. Teljesen tönkreteszi az embert ez a huszonegyedik századi stressz. Hogy lekésem a kezdést, nem érem meg a végét, kifutok a határidőből, nem jön be a számítás, elsózom a levest, poros marad a ruhásszekrény teteje, elbaltázom a tárgyalást, más köt üzletet helyettem, megelőznek pedig kevesebb lóerős kocsija van a gazembernek, rosszul fejezem ki magam, minden kiderül illetve már megint semmi sem derül ki, hogy képtelen vagyok a cigiről leszokni de túl sokat eszem és túl kevés folyadékot fogyasztok, pontosabban amikor eleget, akkor annak túl magas az alkoholtartalma - kész katasztrófa.

Képzeljétek el, mi történt. Vásároltam egy kínai tollat magamnak. Kölyökkoromban hosszú ideig nem volt, aztán egyszer lett, de valaki lenyúlta. Nemrég fedeztem fel az egyetemi könyvesbolt pincéjében sunyizó írószerboltban ezt a karcsú, ezüst-fekete, csini tollat. Elég macerás vele az élet, minden alkalommal úgy kell kiimádkozni az első krikszkrakszokat belőle, olyan huzoldozva méri a tintát, mintha az orra vére volna, de ha beindul, akkor valósággal siklik a lapon, olyan áramvonalas betűket kanyarít, öröm nézni. Néhány hete ő az esti kedvenc. Namármost. Tegnap álmomban nyári, poros utcácskában tekeregtem, firkáltam valamit az említett tollal a noteszembe, és ahogy visszafele kóvályogtam, felfedeztem: hiányzik a csodatoll kupakja. Elvesztettem. Eszeveszetten keresni kezdtem és a porban mindenféle tollkupakot találtam, de hiába próbálkoztam, egyik sem illett rá és egészen depis lettem, szorongtam meg gyűlöltem magam, hogy milyen figyelmetlen vagyok, hogy mihez kezdek most majd egy kupak nélküli tollal, pedig éppen új életet kezdtem volna, végre nekem is került egy isteni kis kínai tollam és tessék, elszúrtam, jó, hogy itt is tele van kupakkal a föld de egy áldott ráillő nem akad, miért is akadna, hozza a világ a formáját már megint; végül mint valami rémálomból, úgy ébredtem hajnali ötkor, hogy hálistennek mégiscsak megvan a szupertoll kupakja, ezek után akár új életet is kezdhetnék, ha bírnám cérnával. Huh. Egészen megkönnyebbültem. Hát igen, ilyen jellegű válsághelyzetek közt nem valami nagy kunszt nyugodtan éldegélni, ugye. Mégis azt javasolnám - fiúk, lányok - tartsunk tíz percnyi igazi, mély, zsibbadt szünetet. RÁNKFÉR!!!