Ilyen verőfényben nem is tudom, mivel foglalkozhat az ember. Kiül a dombtetőre, láblógatva, hátha beúszik valami bárányfelhő a látómezejébe. Valami jó kis könyvbe beleolvas. Nekem így, ahogy nézem az eget egy padlásablakból Mátyás szülőházával áttelenben az jár a fejemben, hogy az utóbbi esztendők legszebb ősze ez, a szépőszről pedig két vers jut eszembe, az egyik egy József Attila, de azt még kicsit tartogatom, a másik pedig egy Apollinaire, Radnóti Miklós fordításában. Van hozzá egy jó fotóm. Úgyhogy ismét versolvasás következik, kívánok mindenkinek a maihoz hasonló napsütötte októberi délutánokat!
    ...Bővebben »

Kedves barátaim, ma azt játsszuk, hogy angolok vagyunk és egy francia remekíró kérdőívére válaszolunk, mert süt a nap, tombol bennünk a boldogság és kitartóan kerül az ihlet. Úgyhogy ilyenkor, amikor az ember túl jól érzi magát a bőrében ahhoz, hogy egyáltalán gondolatai támadnának, melyeket esetleg szeretteivel megosztana, ilyenkor szépen körülnézünk a világban, hogy mizújs a limeszeken. Nos, én ma a limeszeken Marcel Proust kérdőívére bukkantam, angol nyelven, és szépen kitöltöttem. Ez lett belőle. Angolosok előnyben.
    ...Bővebben »

Volt egyszer, hol nem volt, valahol a nagy szürke betonrengetegben, volt egyszer egy kicsi piros árokásó markoló. Valami sajnálatos gyártási malőrnek köszönhetően egészen apróra sikeredett, akkorára, hogy még a postagalamb is hatalmasnak tűnt mellette. Megvolt ugyan mindene, árkot is pompásan tudott ásni, igaz, csak akkorát, hogy már egy gyenge lakótelepi szélfuvallat is lazán betemette. Nem is csoda, hogy piros masinánk első benyomása az volt: ez a világ rengeteg hiábavaló vesződéssel jár. A sok böhöm úthenger, emelődaru, rakodógép, betonkeverő között teljesen esélytelen a szabad, értelmes, alkotó jellegű közlekedés.
    ...Bővebben »

Most olvasom a kolozsvári Krónika internetes hasábjain, hogy az Emmában (én már csak magyarul írom le a nevét) az áll a falon az ott díszelgő kocsmaportrék között, hogy ebben az országban a román nyelv nem fakultatív. Hogy egy érzékeny lelkű magyar dalia az inkriminált felirat által mélyen sértve érezte magát, hogy a Krónika riporterének segédletével a diszkriminációellenes tanács elnökéig jutott a dolog és kiderült: az ilyen jellegű feliratok akkor sem volnának tolerálhatók, ha viccként értelmezzük őket. Namármost.
    ...Bővebben »

Tizedikes koromban gyakran lógtam. Tornaóráról, földrajzóráról, fizika óráról, kémia óráról, német óráról, történelem óráról. Ilyenkor nem a fiúkkal mentem az Arizonába, hanem például feltérképeztem Kolozsvár Rózsadomb-szerű villanegyedét amit manapság Ándréj Murésánunak szokás nevezni, vagy bevettem magam a fűvészkertbe (botanikus) vagy nagyot bóklásztam a Házsongárdi temetőben. Tegnap, mikor ott jártam, meglepetten tapasztaltam, hogy a temetőnek órarendje van. Nyári időszakban reggel kilenctől este hétig, téli időszakban reggel kilenctől délután ötig tart nyitva. Tehát a temető is komoly intézmény, nem lehet csak úgy agyba-főbe látogatni, amikor az embernek épp kedve szottyan rá. Holdvilágos séta hajdani nagyjaink neogótikus kriptái között? Felejtsd el. A dolgoknak rendje van, a temetőknek pedig órarendje.
    ...Bővebben »

Hollandia csendesen kikopik rövidtávú memóriámból, maradnak Észak Velencéjének csatornái, a vízitaxik és a kézenfogva karikázó szerelmespárok az enyhén ködös amsterdami ég alatt, marad Rembrandt Zsidó menyasszonyának leírhatatlanul pirosló szoknyája, de annyit azért még elmondok, hogy egy éjjeli borozás alkalmával ott tudtam meg: Hitler és Wittgenstein osztálytársak voltak, és a szegény családból származó, tirannus hajlamú apa által gyakran molesztált Hitler gyerek jelentős mértékben neheztelt a jómódú, penge-elméjű, arrogáns arisztokrata Wittgenstein gyerekre, és hogy bizonyos sajnálatos történelmi fejlemények is részben eme neheztelés kései gyümölcsei volnának. Unde dai, şi unde crapă, ahogy román sorstársaink mondanák.
    ...Bővebben »

Miután az apeldoorni vonatállomás bicikliparkolójában kb. egy évre előre kiéltem a bicikliportrékészítésmániám, beljebb merészkedtem a nyugis utcákon. Hollandia kisvárosaiban dél körül alig látni embert az utcán. A boltokban sem. Amsterdamra ez persze nem áll, ott kitartóan hömpölyög a turistaáradat, de maradjunk most az enyhén kihalt, napsütötte városkában. A központ környékén találtam egy térképet, és megpróbáltam kinyomozni rajta, merre van Elspeet, a kis település, ahova elméletileg tartanom kell. Hát, a kis település nem volt azon a térképen. Pedig gondoltam, belövöm és estig bóklászgatva odaérek valahogy. Apel-Apfel-Apple, vagyis alma.
    ...Bővebben »

Mea culpa, mea maxima culpa, a repülő nem zuhant ugyan le, de én annál inkább, belehuppantam a nagy holland indiánnyárba, és bizony az internetnek még tájékára sem mentem. Amsterdam repterén, melynek neve Schiphol és én ezt kiejteni nem tudom, életemben először találkoztam a mozgólépcső vízszintes változatával – vajon hogy hívják, futószőnyeg, gyorsgyalogpálya, turbósétasáv – szóval ha az ember nem csak áll rajta, hanem megy is, akkor az a furcsa élménye támad, hogy bár nyugisan sétál, mégis mintha lélekszakadva rohanna, úgy suhan körülötte a sok hirdetőtábla, acéloszlop, üvegfal, parkoló repülő, bámész utas. Szerettem volna kipróbálni, hogyan fest a futólépés azon a görszalagon, de sajnos nem volt bennem elég virtus hozzá. Legközelebb tutira kipróbálom.
    ...Bővebben »

Nemrég sopánkodtam, hogy mióta blogot írok, nem írtam verset. Képzeljétek, az este megtört a „varázs”. Én ugyan pontosan tudom a dolog okát, de nem árulom el. Egy nőnek legyenek titkai, hahaha. Holnap hajnalban repülőre ülök, és Amsterdamban fogok kikötni. Nem tudom, vasárnapig, míg vissza nem térek, összejön-e a bloggolás. Ha lezuhanna az a gép, csókolok mindenkit és kívánok csupa lélekmelengető titkot Nektek is. És itt az a vers. Vegyétek, olvassátok, ez az én lelkem : )
    ...Bővebben »

Kicsit úgy érzem magam, mint aki hosszú-hosszú téli álomból ébredezve még nem meri teljesen elhinni, hogy amit lát, érint, hall és gondol, az tényleg a valóság. Vagy mint a ködben korcsolyázó gyerek, aki már jó órája kóvályog a jégen és még mindig nem esett el, még mindig nem ment neki senkinek-semminek, pedig nem fogják a kezét. Lehet, hogy segített rajtam a múltkori dalailámás csodacucc, én most már igazán nem tudom. Rájöttem, hogy kérhetek dolgokat magamtól.
    ...Bővebben »