Arra gondoltam, alapítok egy kommandót - ez az olvasótábor-duzzasztó világkampány őrült sikere után következik - a légiutasok jobb kedvre derítése végett. Itt például mindenki halálosan komoly. Zabál, újságot olvas vagy csendesen vedel, de azt is olyan babérkoszorús fejjel teszi, mintha az ókori görög filozófia nehézfiúinak társaságában ülne. Én sem vagyok túlzottan vidám - emiatt jött ez a brilliáns ötlet is. A nagy gondterheltség, szívfájdalom, stressz és reménytelen gyötrődés közepette nem ártana a mosoly születésével is foglalkozni egy kicsit.
    ...Bővebben »

Hát, most kifogtam. Derű ide, oda, igazság szerint becsületesen magam alá kerültem. Pedig holnap, képzeljétek el, Brüsszelbe repülök. Elveszett egy tolmács, és hirtelen nem volt, akivel pótolni. Mindenki fáradt volt, foglalt, migrénes, gyerekes anya, doktori dolgozat író, az Európa Kiadónak könyvet fordító, komoly polgár. Egy, csak egy tekergő akadt széles e vidéken, aki elkérezett munkahelyéről, ahol már régóta gondos, pontos, lelkiismeretes alkatáról híres, aki belement, hogy holnap előbb Bukarest (juuuj, reggel négykor kell eszméletre térni hozzá) aztán EU, aztán tolmácsolás, hajaj, de milyen, s mekkora. HU-ENG.
    ...Bővebben »

Honnan ered az ember életmódja? Önmagából? A csillagokból? A körülményekből? A barátokból, akiket jól megválogattunk? Sors? Szerencse? Balszerencse? Vakvéletlen? Vajon én vagyok a ludas abban, hogy állandóan sietek, rohanok, utazom, mindent majdnem lekések, mindig történik valami? Vagy ez csak felfogás kérdése? Ami van, tulajdonképpen szóra sem érdemes, csak nekem tűnik úgy: jé, már megint micsoda zűrök vesznek körül? Léteznek olyanok, akik vonzzák a bajt, másoknak alapvetően nyugi dukál, csak úgy, by default setting, megint mások állandóan rivaldafényben mászkálnak, illetve akad, aki rezignáltan kukázik, három diplomával a zsebben, csak azért, mert épp ehhez támadt kedve?
    ...Bővebben »

Kolozsvár tejfölbe burkolózott. E sorok írójának pedig 30 oldalnyi fordítani valója van holnap esti határidővel, még jó, hogy van hol panaszkodni nekije, hogy tudnilllik milyen keservesen nehéz, sanyarú sorssal áldotta meg legújabban a fennvaló. Drága barátaim a Betűben, az Írásban, az Olvasásban, micsoda dolog az, hogy nincs időm olvasni, mert folyton valami mást kell böngésznem, mint amit szeretnék, nincs időm írni, mert állandóan a billentyűzetet verem, nincs időm beszélgetni, de ha volna sem biztos, hogy tudnék, mert annyira tele van szavakkal a fejem, hogy a nap végén képtelenség egy értelmes mondatot összefűzni?     ...Bővebben »

Nem tudom, mitől parázom annyira. Teljesen tönkreteszi az embert ez a huszonegyedik századi stressz. Hogy lekésem a kezdést, nem érem meg a végét, kifutok a határidőből, nem jön be a számítás, elsózom a levest, poros marad a ruhásszekrény teteje, elbaltázom a tárgyalást, más köt üzletet helyettem, megelőznek pedig kevesebb lóerős kocsija van a gazembernek, rosszul fejezem ki magam, minden kiderül illetve már megint semmi sem derül ki, hogy képtelen vagyok a cigiről leszokni de túl sokat eszem és túl kevés folyadékot fogyasztok, pontosabban amikor eleget, akkor annak túl magas az alkoholtartalma - kész katasztrófa.
    ...Bővebben »

Gondoltam ekkora pihi után elkészíthetném, legjobb tudásom és belátásom szerint, mindazon dolgok lajstromát, melyeket ezidáig nem tettem meg. Lássuk csak. Nem golfoztam, nem hokiztam, nem bokszoltam, nem ültem tevén sivatagban, nem sütöttem dobostortát, nem búvárkodtam, nem jártam Kínában (és még kisezeregy helyen). Nem tőzsdéztem, nem szobrászkodtam, nem nyírtam füvet, nem boncoltam békát, nem készítettem Bunsen-égőt, nem játszottam zenekarban, nem táncoltam kötélen, nem voltam bányában, nem láttam kísértetet. Nem terveztem épületet, hidat, vasútállomást, nem gyártottam bombát, nem voltam elsőáldozó, nem növesztettem derékig a hajam, nem próbáltam ki az LSD-t, nem voltam Tom Waits koncerten, nem szelidítettem oroszlánt, nem motoroztam.  
    ...Bővebben »

Kamaszkoromban, főként dolgozatírás és felvételik idején, gyakran voltak üldözéses álmaim. Például égő városban rohangáltam, vagy sötét színházban a széksorok között, vagy erdei ösvényen; tömbháznegyedben, játszótereken, úthengereket kerülgettem, kerítéseken ugrottam át. Volt egy nagyon jó trükköm. Tudtam repülni. Mikor úgy tűnt, az üldöző mindjárt lecsap, úszó mozdulatokat kellett tenni, és sosem voltam biztos abban, hogy sikerül felemelkedni, de valahogy mindig felemelkedtem. Rendesen úsztam a levegőben. Fent, a fák és a háztömbök fölött.     ...Bővebben »

Az alábbiakban kisebb merénylet készül a józanész, a jóérzés, az ízlés, a stílus, a szellem, kellem és fantázia ellen. Körülnéztem az Interneten: milyen lehetek szerintük én. Na, ha eddig bármiféle komplexussal küszködtem volna, mától fogva emelt fejjel lépdelek imádott városom utcáin, mintha minden áldott négyzetmilliméter, amit fölséges talpam érint, azonnal arannyá válna; mintha ott, ahol megjelenek, rögvest, de rögvest kisütne a nap. Éjfél után is. Merthogy.     ...Bővebben »

Egyszer régen, hosszú esztendőkkel ezelőtt, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatója voltam. Fél évig. A Pöttyös utcai megállónál kellett a kék metróról lekászálódni, én pedig Óbudán laktam, a dicsőséges Márton Áron Kollégium munkásszállót idéző „ódon” falai közt. Tankapujáék minden második nap „meditációs gyakorlatot” tartottak a laikus gólyáknak, és nemcsak, fél nyolctól. Ötkor-fél hatkor volt nálam az ébresztő.
    ...Bővebben »

Meglepő, hogy még a legzaklatottabb emberek életében is elérkeznek a „nagy” megnyugvás pillanatai. Továbbá, hogy a „nagy” megnyugvás pillanatai életünk legzaklatottabb szakaszaiban bírnak jelentkezni. Kis, pimasz, jóleső, szívbűvölő pillanatok. Miközben „utazunk”, „ügyintézünk”, „dolgozunk” vagy „elmaradt munkánk pótlását végezzük”, miközben reggelente reszketve gondoljuk át, mi mindennel kellene napközben foglalkozni még, és a nap végén blazírt pofával könyveljük el, hogy ismét édeskeveset sikerült ambiciózus napi terveinkből teljesíteni, leesik az állunk és lehasad az agyunk, mert ahelyett, hogy neurotikusan rángatózó idegronccsá válnánk, nemes egyszerűséggel megállapítjuk: elérkezett a „nagy” megnyugvás pillanata.
    ...Bővebben »