Az van, hogy Japánról kell verset írni a Napsugárnak, már több mint egy hete, és tegnap volt a leadási határidő és itt kuksolok a képernyő előtt és még mindig egy árva sort sem írtam Japánról és egy nagy csomó szerencsétlenségnek érzem magam. Ez mindig így alakul, ha „adott témára” költenivalót vállalok, addig szorongok, ameddig teljesen meg nem esz a tehetetlenség, az ideg, a feszültség, aztán egy adott pillanatban nekiveselkedem, hogy most már csak-csak lesz valami abból a kinyilatkoztatástól huzoldozó földi másból, utána pedig sokszor hónapokig nem merem a hirtelenjében továbbküldött anyagot fölülmustrálni, nehogy azon nyomban megöljön a szégyen.
    ...Bővebben »

Mindig akad egy bizonyos réteg, imádnivaló, drága embercsoport, akit nem tör össze, nyomorít meg, dögleszt éhen vagy halaszt szomjan az élet, aki nem hatódik meg attól, hogy szavai esetleg milyen hatást keltenek olyanokban, akik anélkül olvassák azokat, hogy elméjükben illetve életükben a szerzőéhez hasonló körülmények uralkodnának, és ez a kitüntetett, finom és intelligens csoport fáradhatatlanul ontja magából a filozófiákat. És házasságok mennek tönkre, testvérek egymásra mutogatnak, gyerekek járnak kozáktáncot szüleik idegrendszerén, barátságok dőlnek halomba, végül páran öngyilkosok lesznek mert sikerül fölfogniuk az élet mélységes milyenségét.
    ...Bővebben »

Apám szerint az élet rendje, hogy a gyereknek kutya kötelessége – úgymond biológiai, evolúciós, genetikai, szent, vagy amit akartok – szülejét (it) valamilyen téren túlszárnyalni. Anyám erre azt mondja, hogy az Esterházyt, a Fényest, nehéz lehetett gyerekeinek túlszárnyalni. Megjegyzem, hogy biztos akadt olyan gyermeke, aki sokkal profibb marhapörköltet tudott főzni, mint a Fényes Miklós. Elragadóbb keresztszemes terítőt varrt. Elegánsabb ujjtartással zongorázott. Vagy jobban szerette élete párját. Anyám szerint ez az egész versenyszerű felfogás undorító. Hogyhogy „túlszárnyalni”? Igaza van, ámde az atyai koncepció értelmében az élet értelme a haladás, az evolúció, és az emberiségnek tulajdonképp ez feladata, rendeltetése: tessék a szülőket záros határidőn belül túlszárnyalni.
    ...Bővebben »

Bár sejti, hogy nagyon kevés beleszólása lesz majd a dologba, kisbabával a szíve alatt mégis elgondolkodik a jövendő anyuka azon, hogy amit a baba az ő testével átél, vajon befolyásolja-e vagy sem az új ember életét. Így jutottam arra, félig viccesen, félig komolyan, hogy megírom, időről időre, milyen turpisságok estek a kilenc hónap idején, és majd valamelyik pillanatban, amikor úgy érzem, elérkezett az idő, odaadom neki, hadd olvassa, és találja ki, van-e olyan rezdülése, ami az első negyven hét valamelyikén indult.
    ...Bővebben »

Már teljesen elkeseredtem, hogy kész, vége, lejárt az isteni kegyelem kora, nincs több vers, a piroskának, pillangónak, nyuszinak, szemeteskukának, űrhajónak írt álarcosbáli mondókát illetve a Napsugárban ékeskedő gyermekded poémákat leszámítva. No, de az istenek könyörületesek, így én is tovább írhatom álomittas, csöpögő kis szövegeimet, melyekbe hogy-hogy nem mindig belecsúszik a nap, most már csak az marad hátra, hogy egyszer nekigyűrközzem, és mindenhonnan kihúzzam a nap, hold, szél, felhő, égbolt, föld, fű, minden, valami, homály, köd stb. szavakat, és majd rájövök, hogy bár nem használom a paradigma, státus, identitás szavakat, bizony-bizony, én sem mondok semmit. De milyen szépen tudom csinálni : )))     ...Bővebben »

Tegnap este elalvás előtt azon gondolkodtam, hogy a nyelvújítás korában állandó ádáz viták középpontjában álltam volna, és ha kellő horderejű érveim is akadnak, talán ma nem így nézne ki imádnivaló magyar nyelvünk, ahogyan kinéz. Még jó, hogy nem éltem a nyelvújítás korában. Az egész annak kapcsán jutott eszembe, hogy ami akkor folyt, az kismiska az utóbbi évtizedek során nyelvünk házatáján történt érdekességekhez képest. Mert akkor legalább próbálkoztak tükörfordítással, magyarítással, neadj isten új „magyar” szavak kiötlésével. Mondjuk volt ott olyan is, hogy nyaktekerészeti mellfekvenc. Drága, nem kötsz bogot a nyaktekerészeti mellfekvencemre?
    ...Bővebben »

Már gyerekkoromban igen gyatra alvó voltam. Például úgy lettem rövidlátó, hogy a kötelező délutáni alvás idején hason fekve olvastam elsötétített szobánkban, kilenc-tíz évesen. Kamaszkoromban pedig, amikor a húgommal megosztott emeletes ágy felső polcán kellett volna húzni a csendest, hosszú órákig figyeltem az utcáról beszűrődő fénycsíkokat a falon, a mennyezeten, vagy hallgattam, hogy a kemény srácok miről társalognak a lépcsőház előtt, mert nekik szabad.
    ...Bővebben »

Házasság. Sajnos nem tudom, mi az. Sajnos, mint ahogy például a bortermelésről sem tudom, mi az. Látok néhány dolgot itt a környéken. Ami egyáltalán nem válik a házasságnak nevezett jelenség előnyére. Ellenben azt hallottam, hogy a házasságban élők egyénisége összeforr, gyámolítják és szeretik egymást a bajban, istentől áldott, gyümölcsöző, békés egységben élnek és jó tulajdonságaik idővel megacélosodnak.
    ...Bővebben »

Bármennyire kellemetlen volna is a felismerés, az ember időnként fönnakad saját szervezetének ördögi hálójában. Akarom mondani kénytelen tudomásul venni a tényt, miszerint ő egészségi állapottal rendelkező biológiai szerkezet. Ebből aztán számos további bonyodalom ered, mint például orvosi rendelőben tett látogatás, kisebb mértékű, rejtett idegösszeomlás, előítéletes daganatok, satöbbi.
    ...Bővebben »

Összeállítottam egy jó kis projekttervezetet. A menedzsernek leadtam a társfinanszírozó kontaktszemélyének adatait, hogy az adminisztratív problémákra időben reflektáljanak és a dialógus lehetősége se sikkadjon el. Tudattam velük, mennyire fontos, hogy a dolog legyen szexuálisan non-diszkriminatív, szolgálja a szociális kohézió ügyét, mutasson globális, multikulturális és interdiszciplináris implikációkat, támaszkodjon az éppen aktuális operatív program célkitűzéseire és számoljon az esetleges ökológiai katasztrófákkal.
    ...Bővebben »