Nagyon értek ahhoz, hogyan kell saját dolgom különösen megnehezíteni. Már minden majdnem rendben volt, sikerült egy többtényezős fordítókampányt sikerrel levezényelni, a tejem sem ment el tőle, és akár ki is pihenhetném magam, ha nem kellene irgalmas szamaritánusi pozícióból egy rövid lélegzetű tudományos művet rittyenteni pár órán belül olyan témában, amihez egyáltalán, de egyáltalán nem értek.
    ...Bővebben »

Fütyöl a rendőr, ugat a kutya, dudálnak az autók, burrog a busz, éjfél körül törik az aszfaltot és reggel hatkor az alsó szomszédnál szóóóóóóólarádióóóóóóó – ez, kérem szépen, ha hiszitek, ha nem, Bukarest, a.k.a. buki, ahol Tekla mennyei szelídséggel alszik a legnagyobb muri közepette, az én idegeimhez képest viszont a pulikutya frizurája kismiska. No, de oda se neki, egy hét alatt megszokom, mondták.     ...Bővebben »

Van nekem egy vasúti kocsira emlékeztetető, zsebkendő méretű kétszobás lakásom. No, nem egészen enyém, mert árát még csak részben sikerült a nagylelkű kölcsönzőnek törleszteni. De azért van, én pedig bőszen lakozom benne, porontyommal egyetemben, ez a lényeg. Tegnap este nyolc óra tájt is ilyen bősz voltam még, Tekla táplálékát folyósítván a kiszolgált sárga fotelban, kicsit szorongva, hogy miből fogom a néhány hete üzembe helyezett, villannyal működő fűtőtesthez járuló számlákat fizetni, mert a lakásban központilag telepített vastigrisek a reggeli mínusz fokok dacára makacsul hidegek maradtak – mikor is ajtómon kopogás hangzott.
    ...Bővebben »

Van egy kisbabánk, és ehhez most feltétlenül viszonyulni kell. Én például azzal kezdtem, mikor a vajúdással megszakított többé-kevésbé normális életritmust folytatni tudtam, hogy szétvagdostam egy nagy rakás „lánykori” cuccom, azokat beletömtem egy bőrdarabokból öszetákolt, kocka alakú dologba, és mindebből pompás kis ülőalkalmatosság kerekedett. Kicsit nehéz az illető tárgy, biztos a belepumpált ruhadarabokhoz tapadó emlékek teszik.
    ...Bővebben »

Lassacskán magamhoztérek. Abban a kellemes helyzetben leltem magam, amit románul igen találóan így foglalhatunk össze: Avem un copil. Cum procedăm? Persze, azért történtek érdekes dolgok, amíg sikerült idejutni. Bementem vajúdni. Mondták, hogy jó. Úgy tíz óra elteltével, tekintve, hogy alig tágultam egy-két centit,  valami csodaműszerrel, amolyan vállfa és patikamérleg közti átmenettel, megmérték a csontozatomat és megállapítást nyert, hogy „szűkecske” a medencém. „Cam strâmtuţă”, mondták, hogy minden világos legyen.
    ...Bővebben »

Kedves barátaim, most jelképesen pezsgőt bontunk, egy nagyot koccintunk és pajkosan összekacsintva naaagy megelégedéssel nyugtázzuk, hogy immár kerek egy esztendeje nyúzzuk egymást e blog hol sűrűbben hol gyérebbül jelentkező virtuális lapjain. Igaz, most nem annyira észbontóan augusztusi kék az égbolt, ellenben a hőség annál inkább észbontó, én pedig lassan egészen megkékülök (kukulok) itt a türelmes várakozásban, mialatt készülödő apróságom tapintatosan szétrugdossa jobb oldalamat, tudnillik az a kedvence, de szerintem ebben semmi, de semmi politikai él nem rejtőzik. Egyelőre.
    ...Bővebben »

Ismeritek ti azt az alattomos feszültséget, ami elalvás előtt befészkeli magát az ember bokájába, onnan kujtorog hol a lábujjak, hol a térd irányába, a csontokon, inakon, izmokon végig, hogy sem ellazítva, sem megfeszítve, sem begörbítve, sem kiegyenesítve, sem fekve, sem ülve, sem állva nem bírja már a lábtulajdonos elviselni? Miközben édesdeden szundítania kéne, mert kilencedik hónapos kismama és parancsba kapta, hogy feltétlen pihennie illetve híznia kell, ellenkező esetben kis, csenevész babát hoz majd e világra aki képtelen lesz a földi atrocitásokkal megbirkózni?
    ...Bővebben »

Nem születtem zseniális menedzsernek. Elég nehéz ezt a keserű galuskát így hirtelen, harminc után lenyelni és megemészteni, de ez van, kérem szépen, az utóbbi időben azon kapom magam, hogy életem csak úgy csordogál összezárt ujjaim között kifele, mint a legfinomabb szaharai homok. Leggyakrabban el sem merem gondolni, már megint mi mindent mulasztottam, aztán mikor eljön az a ritka pár perc, akkor csak fogom a nagy fejem, hogy bezzeg, X vagy Y milyen ügyesen csinálja.
    ...Bővebben »

Tegnap este a magyar kettes Kultúrház adásából megtudtam, hogy a magyar nép, mint olyan, panaszkodó, pesszimista és boldogtalan, nálunk már csak az ukránok, lengyelek, grúzok, örmények boldogtalanabbak. No, de az infóhoz hamar hozzáragasztották azt is, hogy ez tulajdonképpen csak bizonyos szociális illemszabályok kérdése, merthogy művelt országokban (angol, finn, svéd, német, satöbbi) egyszerűen illetlenség magánnyavalyáinkat kiteregni, így az ott megkérdezettek általában okkal-ok nélkül boldognak vallják magukat, míg a faragatlan magyarok bőszen és szégyentelenül belepanaszkodnak a kérdezőbiztos ábrázatába.
    ...Bővebben »

Eddig még vót, ahogy vót, drága feleim, de holnap igencsak szorul majd a gatyamadzag daliás termetem körül. Ugyanis sikerült, az oktató kézzel-lábbal megtámogatott heves tiltakozása és ismételt ellenjavallatai ellenére odáig jutni, hogy július hatodikán, pénteken autóvezető vizsgán veszek részt. Reggel nyóctól teremben, azután pediglen, amennyiben huszonhatból huszonkét helyes találat összejön, gyakorlatban is. Itt Kolozsváron, a sportcsarnok környékén, a gyakorlatban, odaülhetek majd a rendőr mellé meg a kormány mögé, és majd’ tíz percig villogtathatom mesterien csiszolt képességeim. A pilóta szakmában.
    ...Bővebben »