Tekla, anyja figyelmetlenségének hála, leesett a pelenkázó asztalról. Tekla apja állandóan azt kérdi, miért vagyok rosszkedvű, ahelyett, hogy azon gondolkodna, mivel tehetne jókedvűvé. Úgyhogy fogtam magam és jól levágtam a hajam, de – mint az előrelátható volt – a dolog semmit sem oldott meg, leszámítva új, tűfejű pitbull kinézetem. Most már lehet utálni engem, ilyen érzések keltéséhez teljesen méltó külsőt szereztem egy olló valamint egy szakállnyíró segítségével.
    ...Bővebben »

Itt a tavasz, máris lekéstük a körültekintő nyaralás-tervezés pillanatát. Én nem akarok senkit piszkavassal oldalba szúrkálni, de tudjátok meg: körülnéztem a pajtában, a réten, az ágakon és a tyúkudvarban, és ottan már mindenki tudja, idén hova megy nyaralni, én meg rágom a körmöm, hogy velem mi lesz, mert a kicsi babát nem nagyon szeretném valamelyik nagyinál leparkolni, de az óvatos tervezgetések szerint nem lesz más választásom... Szóval éppen a babaparkolás gondolatával igyekszem megbarátkozni, és közben híven tudósítok, íme, olvassátok:

Hozzávetőleg hetvenkét éve, 1936 márciusában, a budapesti Egyetem téri Centrál Kávézó asztalánál Karinthy Frigyes kissé meglepetten tapasztalta, hogy a közelben, talán az „Anyaintézet” felirattal büszkélkedő banképület mögül, este hét körül menetrendszerű pontossággal vonatok indulnak. Negyvenkilenc éves volt. Felesége, azaz „Őnagysága”, aki ez időszakban Bécsben freudizmust tanul és a Wagner-Jauregg klinikán neurológiát gyakorol, ezt írja levélben neki: "mi ütött magába, nem tudom elolvasni az írását, csupa krikszkraksz és lefelé tartanak a sorok, magának megváltozott a manuszkriptuma".
    ...Bővebben »

Az utóbbi időben felcsaptam olvasónak. Írónak úgyis silány vagyok, hátha ezen a pályán több babér terem. Akarom mondani több értelem. Termett is. Felfedeztem (Európa nyilván már régesrég felfedezte, de azért hadd meséljek lelkendezve róla) „az új Tolsztojt” – sikkes frizurájú orosz hölgy, Ljudmila Ulickaja személyében. Azon a héten, amikor Médea és gyermekei c. regényét olvastam, láttam egy vele készített interjút a magyar kettesen. Na, mit gondoltok, mi volt a fess, intellektuálisan pápaszemes riporter úriember első Ulickajához intézett kérdése?
    ...Bővebben »

Mint tudjuk, van egy öthónapos kislányom. A vállakozó partner, akivel ezt a gyümölcsöt összehoztuk, már a következő szállítmányt tervezi. Az az igazság, hogy kb. egy éve még én is nagy erőbedobással tervezgettem a második babát, mostanában azonban mintha megcsappant volna a bátorságom. Mikor arra gondolok, hogy mire végre emberek közé lehetne menni, sőt, talán bringázni és kirándulni lehetne, én ismét ha kell-ha nem otthonülő szoptató mama leszek, aki csak pelenka, lázcsillapító és popsitörlő használati utasítást olvas – hááát, bizony, nem vet fel a lelkesedés.
    ...Bővebben »

Bizony, bizony, még ilyen is van nagy ritkán a kismama életében. Minekutána eléggé magam alatt voltam, hogy én többet már nem írok, nincs miről, nincs miért, nincs hogyan, nincs mikor, nem is írtam én tulajdonképpen soha, az egész csak futó álom volt, mint a slágerekben, örüljek, ha valami jót sikerül főzni néhanap és tegyek le a fellengzős vágyakról... Nos, letettem, ennek köszönhetően új korszakot nyitottam "költészetemben": arról írok, hogy miért nem tudok írni. Rendkívül termékeny, izgalmas és őszinte korszak ez, előre megsúgom. Olvassátok szeretettel, cinkosmosollyal a szájsarokban.     ...Bővebben »

Taramtatam, a transindex közelében valaki más címen erotikus lap indul, önmeghatározás szerint nem banális tartalommal. Megkerestek, hogy írnék-e blogot oda nekik. Találjátok ki, mekkora volt a meglepetés, főként a vonal innenső oldalán, mikor azt hallottam, hogy Nonó igennel válaszol. Aha, igent mondtál, te bandita, de hogyan fogod ezt megcsinálni? Hogyan fogod ezt nem banális regiszterben megcsinálni? Egyáltalán tudod te, mi az, hogy erotika?
    ...Bővebben »

Sajnos nem emlékszem, volt-e tavaly újévi fogadalmam, és ha igen, mi volt az. Annyi biztos: a szilveszter egészen jól sült el, kaja-pia-hülyülés volt bőven, Ágotát hatalmas pezsgősüveggel, Ditát fényképezőgéppel, Encikét cigivel és EU-zászlóval a kézben kapta az újesztendő. Én majdnem horgolótűvel vonultam be kétezerhét kapuján, de a lányok idejében megmentettek ettől az ódiumtól. Talán az volt a fogadalom, hogy amit elkezdek, azt igyekszem befejezni. Ha utánanézek, a tavalyi blogban biztos benne lesz. Mire jó a blog, ugyebár.
    ...Bővebben »

Lássuk csak, hogy is állunk ezzel az élettel, ami nem habostorta. Jól elvethettem a sulykot, mert többen is felhívták rá a figyelmem. Nem arra való ez a blog, hogy sirámokkal töltsem meg. Van két kezem, két lábam, egy egészséges kisbabám, az éjjel egy csomó marhaságot álmodtam és most azon dilemmázok, levest főzzek vagy feltöröljem a padlót – de egyikből sem lesz semmi, főleg ha így folytatom.
    ...Bővebben »

Vagy talán inkább high-low, de nem egymás után, hanem egyszerre. Lehet, hogy nem este kellene hullafáradtan ujjpróbát játszani a billentyűzeten, és akkor talán még én is elhinném, hogy minden nagyon szép és minden nagyon jó. Lehet, hogy túlontúl igyekszem, és azért nem jön össze. Ha feleennyit sem törődnék vele, akkor már rég mosolyogva lépdelnék imádnivaló fővárosunk föltúrt utcáin.
    ...Bővebben »