KÖNYVBEMUTATÓ
2010. január 13. szerda, 17 óra
Király Zoltán: Férfifiók
László  Noémi: Papírhajó
Lövétei Lázár László: Árkádia - féle
A köteteket bemutatják:
L. Simon László
Pintér Judit
Erős Kinga
Magyar Írószövetség,
Bajza utca 18., első emeleti klub.

Olvastam néhány, a félszigeti NIN koncertről szóló beszámolót és úgy éreztem, az illető textusok a laikus kiegészítésére szorulnak. Ehhez pedig azonnal előrebocsátom, hogy eddig életemben kb. hat koncerten voltam: Beatrice, Roger Waters, WASP, Kettő Kettő Tánczenekar, Leonard Cohen és Shinead O’Connor. Ebből legalább három elég jó volt. De látszik, ugye, milyen kifinomult ízlésem van és mennyire bevállalós vagyok. Milyen hatalmas tapasztalattal rendelkezem e téren.
 

Kedves barátaim, már megint küszöbön állok. Ha valaha is azt gondoltuk volna, hogy ami velünk történik, az csupán átmeneti cucc, semmi jelentősége, és ezután majd minden másképpen lesz, akkor bizony jól melléfogtunk. Én például állandóan siránkozom, hogy életemben összezsúfolódnak, összegubancolódnak a dolgok, hogy azt sem tudom a sok izgalom közepette, hol áll a fejem, ki vagyok és merre tartok – no, de tettem-e valaha valamit annak érdekében, hogy ez a dolog ne így történjen?
 

Kedves Bivaly barátaim! Megtudtam, hogy a Bivaly évébe léptünk. Ettől tegnap este teljesen felvillanyozódtam, egyből legalább három kötetterv „jutott eszembe”. A dolog örömére lefekvés előtt leültem a gép mellé és „leírtam a gondolataim”. Ilyen még sosem történt. A gondolataimat, már ha egyáltalán voltak, kis ideig dédelgettem, aztán leginkább elfelejtettem őket.
 

Volt egyszer egy ember. Egészen szerény körülmények között élő vidéki családba született. Apjával gyakran jártak környékbéli mulatságokba zenélni. Három éves korában megtanult olvasni. Édesanyja tanította erre, aki állítólag vasakaratú, művelt, kemény asszony volt. Az említett ember már gyerekkorában rendkívül szégyellősnek bizonyult, a lányokkal igen nehezen teremtett kapcsolatot.
 

Nagyon nehéz úgy összehozni valamit, hogy tizennégy hónapos lányunk időközben nekimegy az ajtófélfának, ráesik rózsaszín felfújható zsiráfjára, azzal együtt begurul a fonott láda mögé és majdnem betöri a fejét a tévéasztal lába élén, utána megkaparintja szolgálatos táskánkat és kipakolja belőle épp most futó olvasnivalónkat, melynek stílusosan helyzethez illő címe Merde Happens;
    ...Bővebben »

Van, aki nem ismeri az egyszeri zsidó esetét a túlságosan kicsi házzal, nagy családdal? Azt, amikor a rabbi tanácsára be kell vinni tyúkot, libát, kecskét a házba, majd ugyanezeket kiterelni onnan, mely pillanatban kitűnik, hogy a lak alapjában véve igen tágas, a rabbi pedig tudja, és tudja, és tudja? Aligha. Nos, az én nyaram is ilyen tyúkos-libás-kecskés állatmesének bizonyult.
    ...Bővebben »

Megtudtam, hogy a Milan megvette Ronaldinho-t, és ha az első pár meccsen le nem rúgják a kivénhedt bohócot (bocs a rajongóknak), akkor öcsém hamarosan elégeti a Milan trikóját, pedig az egy fájón eredeti darab, kemény pengő forintokért beszerezve magasszintű IT tevékenység gyümölcseiből – ráadásul néhány Inter (?) mez tulajdonosa is bejelentkezett mint potenciális póló-égető, úgyhogy egészen herzig boszorkányéjnek nézünk elibe, még a végén az erdő is legyalogol a hegyről, mint Viliem barátunk igen híres művében – ha jól emlékszem.
    ...Bővebben »

Hahaha, NEM megyek Tusnádra tolmácsolni, mert szokás szerint megint minden összejött, a józan ész megőrzésének érdekében valamiről le kellett mondani. A dolgok új állása szerint nem a tolmácsolás, hanem a költözés zökkenőmentes lebonyolítása lesz életem eme stádiumában a sikerélmény-forrás, bár életem párja szerint máris fölöslegesen problémázok a költözködés némely vetületei miatt és bolha-elefánt szindrómám is vagyon. Hah.
    ...Bővebben »

Attól tartok, időalagútba kerültem. Szembetalálkoztam tíz év előtti magammal és gyomoridegem lett. De annyira, hogy nem maradt erőm megkérdezni, mi történt az Óceán átrepülésével, a villamossággal, a Déli Sark felfedezésével. Azóta is csak ülök, a létező legnagyobb külső nyugalommal és várom, a gyomorideg mikor szűnik meg. Közben nézem magam, a hosszú hajammal, minden ellenére boldogan, elég fáradtan és kicsit szédelegve, ahogyan hazafele ballagok a Szamos jobb partján.
    ...Bővebben »