Róma örök!

Szögezzük le már az elején: a hét dombra épült város minden zajával, porával és zsúfoltságával együtt gyönyörű. Legalább egyszer járjunk erre, ahogyan azt évszázadok, sőt évezredek óta annyian.
Róma egy kicsiny halászfaluból lett a világ ura, majd a hanyatlás évszázadai után a keresztény világ központja. Mára az egykori hatalomból nem sok maradt, de impozáns méretei lenyűgözik az idelátogatót. A összes itt található műemlék arra hivatott, hogy az örök város hatalmát dicsőítse.

Ha választhatunk, tavasszal utazzunk ide, amikor még kellemes az időjárás és virágba borult minden. Szálláshelyek tömkelege áll rendelkezésünkre, a legegyszerűbbtől a luxusig. Aki nem szeret kockáztatni, foglalhat előre, de az sem rossz ötlet, ha előbb körülnézünk és csak azt követően keresünk szállást. Így legalább ott lakhatunk, ahol tetszik.
A Rómába érkezők leggyakrabban a Termini pályaudvarnál kezdik ismerkedésüket a várossal. Innen metróval, busszal vagy taxival utazhatunk tovább. Figyelem csak „hivatalos” taxiba üljünk: ez fehér színű és a regisztrációs szám jól látható rajta! Különben nagyon könnyen „taxis hiénák” áldozatává válhatunk.
Ami a közlekedést illeti, meglehetősen kaotikus viszonyok jellemzik, így ha kocsival érkezünk Rómába, inkább tegyük le és tömegközlekedjünk. A rómaiak imádják az autójukat, de ettől függetlenül nem kímélik, így ritkaságszámba megy az olyan „paripa” amely ne lenne itt-ott sérült. Sportosabb turistáknak ajánlott a  robogó.

A keresztény Róma

Kezdjük sétánkat a Trastevere városrészben, a világ legkisebb államának megismerésével a fallal körülvett Vatikánban, melyet éjszakára bezárnak! A Vatikán idestova hat évszázada a pápák lakóhelye, előtte a pápaság székhelye a Laterán volt.
A hírhedt Néró császár idejében a Vatikán helyén hatalmas cirkusz volt és ugyancsak Néró idejében feszítették keresztre Péter apostolt. Testét a közelben temették el, és több mint két évszázaddal később Nagy Constantinus bazilikát emeltetett a sírja fölé, ez volt a mai Szent Péter bazilika őse. A tér, ahol a kereszténység legnagyobb temploma emelkedik, egyedülálló. Középen egy 25 m magas egyiptomi obeliszk köszönti a látogatót. Az egészet körbeölelő félkör alakú oszlopsor pedig, amely a bazilika és egyben a Vatikán ünnepélyes bejáratát képezi, azt a benyomást kelti mintha a templom hatalmas karjaival magához ölelné az egész világot. A magasról pedig lenyűgöz bennünket a bazilika lélegzetelállító kupolája, az idős Michelangelo csodás alkotása. A bazilika főbejárata felett található az „áldások erkélye”, ahonnan az „Urbi et orbi” áldást adják a szentatyák. A bazilikába általában hosszú sor kiállása után juthatunk be, de megéri. Hiszen megcsodálhatjuk Michelangelo Pietáját vagy az oltár fölött emelkedő csodálatos baldachint, amelyet négy a Pantheonból elhozott bronzból öntött spirális oszlop tart. A legnagyobb csoda mégis maga a méltóságteljes 136 m magas és 42 m átmérőjű kupola, ahova érdemes felmenni és lenézni Rómára. Vigyázat: mindezt egy újabb sor kiállása után tehetjük meg, és csak jó fizikai kondícióban lévő utazóknak ajánljuk.
A Vatikáni Múzeumokba való belépéshez feltétlenül előre váltsunk jegyet, amennyiben látni szeretnénk az itt felhalmozott páratlan műkincseket. A múzeumokon keresztül lehet bejutni a Sixtusi kápolnába, amelynek falait oly kiváló mesterek festményei ékesítik, mint pl. Botticelli. A mennyezetre és az egész kápolnára Michelangelo négy éven keresztül festett freskói teszik fel a koronát.
Rómában több templom van, mint ahány nap egy évben, bennük olyan kincsekkel, mint pl. Michelangelo híres szobra a Mózes, amelyet a San Pietro in Vincoli bazilikában csodálhatunk meg.
A rómaiak határtalan „Mamma-kultuszát” mi sem jelzi jobban, mint az a tény hogy a Madonnának több temploma van errefelé, mint bármely más szentnek. A Szent Szűznek szentelt templomok sokaságából kiemelkedik a Santa Maria Maggiore, amely egyike a város négy legrégebbi templomának.
Mielőtt átkelnénk a Tevere túlsó partjára látogassuk meg az Angyalvárat, mely hajdan börtön volt és az operarajongók tudják, hogy innen vetette magát a mélybe a tragikus sorsú Tosca Puccini hallhatatlan művében.

Kutak, terek, obeliszkek

Ha elfáradtunk vagy telítődtünk a sok látnivalóval, üljünk be egy pasta-ra vagy pizzára valamelyik hangulatos kis ristorante-ba. Igyunk hozzá tüzes szicíliai Shirazt vagy toszkán Chiantit. A sörözés drága mulatság errefelé.
Este pedig mi is menjünk ki valamelyik piazza-ra élvezzük a forgatagot, és kóstoljunk bele az igazi római életérzésbe. Ilyenkor a külvárosi negyedek lakói is bejönnek a városba, és késő éjszakába nyúlóan iszogatnak, beszélgetnek.
Róma egyik leghíresebb tere a Piazza Navona, amely az ókorban szekérversenyek helyszíne volt, a barokk egyik büszkesége középen a nagyszerű maestro Bernini alkotásával: a négy folyót ábrázoló szökőkúttal. Kedvelt találkahely, utcai kávézók sokasága övezi, festők, mutatványosok, bohócok és „élő szobrok” emelik tovább a hangulatot.
A Piazza di Spagnat a spanyol nagykövetségről nevezték el, a téren egy elsüllyedt hajót ábrázoló szökőkút található és innen egy pompás lépcsősor (a spanyol lépcső) vezet fel az S. Trinita dei Monti templomhoz, amely diadalmasan uralja az egészet. Ha tavasszal járunk erre, a látvány még csodálatosabb, hiszen a lépcsők mentén virágzik a leander.
Ha a turistaszezon közepén jövünk Rómába, számítsunk arra, hogy nagy lesz itt a nyüzsgés és kevésbé élvezhető a tér egyedülálló hangulata. Érdemes kijönni ide este, hiszen hajnalba-nyúlóan ki vannak világítva Róma terei és ilyenkor a turistaáradat is alábbhagy.
A Piazza di Spagna-tól nincs messze a dolce vita jelképe a híres Trevi kút, melyben a szépséges szőke színésznő, Anita Eckberg lubickolt Federico Fellini híres filmjében. (Édes élet, 1960).

Az ókori Róma

Az ókori Rómával való megismerkedés előtt vessünk egy pillantást az olasz egység grandiózus szimbólumára a Viktor Emánuel emlékműre, melyet sokan talán kissé ízléstelennek találnak a túlzásai miatt. Innen már rálátni a Colosseumra, amely az ókori romterület végében található. Annak idején azt tartották, hogy idézem: „Róma addig áll, amíg a Colosseum. Ha a Colosseum összedől, Róma is vele bukik, és Róma bukásával összedől a világ.” Ott jártunkkor megnyugodva konstatáltuk, hogy a Colosseum még áll! Amíg odáig sétálunk, rengeteg látnivalót kell befogadnunk és feldolgoznunk. Rögtön az elején a híres Foro Traiano, középpontjában a dákok legyőzésének mementójával, Traianus császár oszlopával. Mögötte a kitűnő állapotban fennmaradt Mercati di Traino, a mai plazák egykori őse. Traianus császár fórumával szemközt emelkedik a Capitolium dombja, ahonnan rálátásunk nyílik a Foro Romanora, az ókori Róma központjára. A Forum területén sétálva megcsodálhatjuk a a zsidók legyőzésének és Jeruzsálem elpusztításának emlékére emelt diadalívet, az Arc di Titot. A szépséges, kerek Tempio di Vestában megemlékezhetünk a Vesta-szüzekről, akik legfőbb feladata a házi tűzhely őrzése volt. Egyszerre hatan szolgáltak és amennyiben hagyták kialudni a tüzet, a pap megkorbácsolta őket. A papnők szolgálata kereken harminc évig tartott és ez alatt meg kellett őrizniük szüzességüket. Aki megszegte a fogadalmát, élve eltemettetett. Nem csoda, ha e szigorú életre nem sok patrícius kárhoztatta leányát, ezért Augustus császár uralkodása idején sorshúzással kellett kiválasztani a szüzeket.
Sétánk elvezet az idilli Palatinus dombra, ahol a rómaiak hite szerint a legendás alapító, Romulus lakott. Az itt talált leletek arról tanúskodnak, hogy valóban a környéken lehetett az első település.
A romok körül mindenütt a mediterrán növényzet buja látványa és isteni illata fogad minket. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy magával ragadó, idilli ez környék. Ha tehetjük, szánjunk rá egy napot!

És még sok minden más

A Capitolium-domb nyugati oldalán terül el a régi gettó, amelynek szűk sikátoraiban csavarogva eljutunk a Piazza Bocca della Veritára, melynek középkori templomát (Santa Maria in Cosmedin) a bájos Audrey Hepburn tette híressé a „Római vakáció” című filmjében. E templom oszlopcsarnokában találjuk a híres Bocca della Veritát, az igazság száját, egy emberi arcra emlékezető márványlapot, amely a világ legrégebbi hazugság vizsgálója. A legenda szerint, ha hazug ember teszi kezét a szájába, leharapja annak ujjait. Ott jártunkkor tömött sorokban álltak a turisták arra várva, hogy kipróbálhassák saját, netalán társuk igazmondó voltát.
A templom mögött találjuk az ókori cirkuszok leghíresebbikének romjait, a Circus Maximust, amely valaha 250 ezer ember befogadására épült. Tovább haladva eljutunk a római életmód egy másik emlékéhez, a sok közfürdő egyikéhez. A Terme di Caracallanál járunk, melyben három medence (hideg, illetve meleg vizes), tornatermek, könyvtárak és előadótermek biztosították hajdanában a római polgárok fizikai és szellemi regenerálódását. Ezek a közfürdők a demokrácia diadalát jelentették, hiszen a tisztaság nem csupán a gazdag kevesek kiváltsága volt.
Ha nem vagyunk még túlságosan fáradtak, innen buszra szállhatunk, és kimehetünk valamelyik ókeresztény katakombához a Via Appia Anticán keresztül. Azoknak ajánljuk ezt a kirándulást, akik nem riadnak vissza attól, hogy szétporladt csontokkal telt sírkamrák mellett sétáljanak a Föld gyomrában.
Ha éppen vasárnap van, akkor a híres ókori utat lezárják az autók elől, és gyalogosan vagy bérelt biciklin mehetünk végig rajta. És mondjuk piknikezzünk egyet, nyugodtan élvezzük a jó időt és Róma semmivel össze nem téveszthető hangulatát.
Ha a nevezetességeken túli Rómára is kíváncsiak vagyunk, ne legyünk restek és kora reggel járjunk egyet és figyeljük meg, hogyan kezdődik egy nap Rómában. Kapjunk be valahol egy cornettót és igyunk hozzá egy cappuccinót, ahogyan azt a helyiek is teszik. Sétáljunk el a Pantheonhoz, amely az ókori emlékek közül a legjobb állapotban maradt ránk. Gyönyörködjünk tökéletes arányaiban, majd együnk egy fagylaltot és figyeljük meg a környező házak tetején lévő kis kerteket vagy egyszerűen csak azt, ahogyan valaki a magasban kihúzott kötélre tereget.
Ebéd után sziesztázzunk egyet, majd fedezzük fel az esti Rómát. És ha késő éjszaka a szűk, macskaköves sikátorokban bolyongunk, garantáltan szárnyra kap a fantáziánk!
Arrivederci Roma! És ha szeretnénk ide visszatérni, ne felejtsünk egy pénzérmét dobni a Trevi kút vizébe.


MG

A Római fotóalbum megtekinthető itt.