A Valentin-nap ellen való orvosság

Van ugye ez a virág-, parfüm- és fehérneműárusok által kedvelt mondvacsinált ünnep, a Valentin-nap, vagyis a szerelmesek napja. Mindenki más szívből utálja. Ha szerelmes azért, mert kényszerítve érzi magát az ünneplésre, ha nem szerelmes ez egy újabb alkalom az önsajnálatra. Hát kérem én azért utálom, mert ez egy éretlenül leszedett, előfőzött, előrágott, még csak kellőképpen be se csomagolt semmi, amit ide né, bele az arcunkba vágnak rögtön a karácsonyi dekorációk után.

Azt mondják ez annak az ünnepe, hogy két ember szereti egymást (akkor ezekszerint a karácsony és a Valentin-nap abban különbözik, hogy karácsonykor több ember kell szeretni egyszerre, mindet számszerint). Azt mondják, Valentin-napon ki kell mutatni azt, hogy valakit szeretünk, mégpedig nem akárhogy. Vásárolni kell neki. A virág a legkevesebb. Ezek kívül bármit ami nőies vs. férfias.  Bármit ami a szerelmünkkel kapcsolatos, bármit amiben szerelmeskedni lehet, bármit ahol szerelmeskedni lehet (ez a legújabb divat, wellnesshétvége csak kettőtöknek), bármit ami után szerelmeskedni lehet (gyertyafényes vacsorától, a mozin keresztül, egy üveg pezsgőig), bármit ami szerelemről szól (film, könyv), bármit amin szívecskék vannak, szív alakú (Milka, stb). És természetesen szíves csomagolásba tessék, természetesen.

A végén kiderül, hogy nem is egy másik embert kell szeretni ehhez a naphoz, hanem a szívecskéket. Mert ugye, miért is kéne szerelmesnek lenni ahhoz, hogy vegyünk egy szexi fehérneműt, hogy megnézzünk a moziba egy szerelmes filmet, hogy elmenjünk  egy jó bisztróba enni valami nagyon finomat, amiután ágybabújhatunk egy pohár vörösbor társaságában és megnézhetünk még egy rózsaszín filmecskét. És ha a film láttán elszomorodnánk a bor mellé megehetjük a szív alakú csomagba csomagolt jól ismert lilatehenes csokit és ha ez sem javítana a hangulatunkon, elmehetnénk egy hosszúhétvégére egy wellness-szállóba, hogy kényeztessük kicsit testünket-lelkünket.

Tehát kedves szinglitársak, nem kell elkeseredni ezen a szerelmes mizérián. Semmi köze nincs az emberi érzésekhez ennek a mizériának, ez csak egy amcsi mizéria, ami úgy áll rajtunk kelet-európai földönfutókon, mint tehénen a gatya. Mert vannak még ilyen ünnepek, de mondjuk azokat könneybb elfogadni, ha van valami, ha a mostanitól eltérő is, de  van valami gyökere vagy mifene, valami régi történet, amihez kötni lehet. Valentin-nap csak az amerikai filmekben volt évekkel ezelőtt. De ha arról van szó, hogy haladni kell a korral és már Váncza sütőpor sincs, hát lepjük meg magunkat, ha már ilyen akciók vannak szexi fehérneműk tekintetében. 
 
Mindenki megnyugtatására: valamikor a Valentin-nap arról szólt, hogy kártyákat küldtek egymásnak a szerelmesek, vagy akik szerettek volna szerelmesek lenni valakibe. Ez aranyos kamasz szokásnak hangzik, bár nem tudom, most hogy működik ugyanez az amerikai kamaszok körében. Gondolom van rá ikon a Facebookon. Valaki mondja meg ha nem.

Megjegyzem, hogy a Valentin-napnak ez az eltoruzult formája egy  duplakanyarra került hozzánk vissza Amerikából, merthogy gyökerei a francia és angolszász társadalomban gyökereznek, amihez nem meglepő, kicsit más szokások kötődtek. Például, ha Bálint-napon meglátta egymást egy lány és egy fiú szerelembe estek, nem feltétlenül örökre, csak úgy e napra. A totkokban üzengetések, levelezések is szokásban voltak öreg kontinensünkön, aztán áthajózva az óceánt évtizedek múlva képeslapbiznisszé alakultak.