Az nem dolgozik, aki nem akar?

Manapság azt szokás mondani, hogy, főleg nagy városokban, csak az nem dolgozik, aki nem akar. Folyamatosan új cégek indulnak be, vagy már ismert vállalatok nyitják meg irodáikat Románia különböző településein. Ennek következtében nyilván nő az új munkahelyek száma, és erősödik a cégeknek a megfelelően felkészült, képzett munkaerőért való versengése. A pályakezdő, vagy már pár éves tapasztalattal rendelkező munkavállalók is válogathatnak, gyakorlatilag csak akarniuk kell. És persze bizonyítaniuk. De milyen munkát is keresnek leginkább fiataljaink, hogyan képzelik el szakmai karrierjük alakulását, és ugyanakkor mit várnak el tőlük a munkaadók? Minderről Barna Katalin számol be, aki 3 évig az E-Meló Munkaközvetítő Hálózat programvezetője volt, jelenleg az E-Meló háttérembere, és mellette saját szervezetfejlesztési vállalkozását építi.

Milyen állásokat keresnek az erdélyi fiatalok?

Mindenki szereti a jól fizetett munkaköröket, azokat a cégeket, amelyek figyelnek az alkalmazottra, foglalkoznak vele. Ez pozitív. De nagyon sokan egyből valamilyen vezetői státusú funkciót akarnak betölteni, ami nem feltétlenül jó. Főként a magyar fiatalok szeretnek egyből, ha nem is egy felső vezetői rétegbe, de legalább egy középmezőnybe bekerülni. Véleményem szerint ennek több oka van. Egyrészt, akik karriertanácsadást adnak fiataljainknak azok azt hangsúlyozzák, hogy egy egyetem elvégzése már egy státust biztosít. Hat-hét évvel ezelőtt ez valóban így volt, de most már nem. Másrészt, ha valaki elvégzi például a közgazdasági egyetemet, azt hiszi, hogy azzal már akár valamelyik jó nevű bank adminisztrációs menedzsere is lehet. Ez nem így van. Egy másik hiba, hogy a fiatalok nincsenek kellőképpen informálva. Általában nagyon keveset tudnak arról, hogy mi az, hogy karrier, szakma, pályaválasztás. Meggyőződésük, hogy elvégzik az egyetemet, és az a lényeg, hogy egy minél nagyobb céghez, minél nagyobb fizetésért bekerüljenek. Nagyon jó az elképzelés, csak nem akkor, amikor kikerülnek egy iskolapadból. Sok olyan pályakezdővel találkoztam, akik csak azért nem fogadtak el egy állást, mert szerintük az nem volt elég jól megfizetve. De még soha nem dolgoztak sehol. Szerintem az, hogy Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban a fiatalok már egyetemi évek alatt mosogatnak, leveleket hordanak, vagy akármit elvégeznek, csak hogy dolgozzanak, az nagyon jó ahhoz, hogy megszokják, mi az, hogy szervezet, mi az, hogy dolgozni, mi az, hogy nyolcra felkelni. A mi fiataljaink nem igazán tudják. Így nyilván egy munkaadó, amikor alkalmazni akar valakit, inkább felvesz egy olyat, aki mosogatott két hetet, mint egy olyat, aki életében nem dolgozott. Nincsenek képességek, készségek a kezében annak, aki semmit nem csinált. A négy év egyetem mindehhez még nem elegendő. Nagyon hasznosak például az önkéntes szervezetek. Főként román diákszervezeteknél nagyon jól működő önkéntes központok vannak. Aki oda bekerül, az az egyetem elvégzése után biztos egy nagyobb céghez kerül, mert egyszerűen tudja mi az, hogy szervezet, közösségben dolgozni. A magyarok körében nem igazán vannak ilyenek.

Mennyire várják el a munkaadók azt, hogy egy újonnan alkalmazott fiatal tényleg mindent elvégezzen?

A pozíciók általában világosan meg vannak határozva, de a munkaadók szeretik azt, aki „kreatív” és nagyon jól feltalálja magát. Egy ideális magyar munkakereső, véleményem szerint, kezdetben, bármilyen végzettsége is van, elmegy mondjuk menedzser

Mi fontosabb egy munkakereső számára: hogy szakmájában dolgozzon vagy több pénzt keressen?

Szerintem fele-fele arányról beszélhetünk. Valamikor én is úgy gondoltam, hogy a szakma a legfontosabb mindenkinek. Ma talán kissé megerősödött az a tendencia, hogy a szakmáért azért nem áldoznak fel bármit, de ha valahol, akár más munkakörben is, a dupláját fizetik, akkor elmennek. Még akkor is, ha csak egy időre, utána lehet, hogy visszatér a szakmához. Ez nem biztos, hogy jó karrier szempontjából. Láttam olyan önéletrajzokat is, hogy valaki közgazdászként kezdte, utána elment más területre. Hasonló esetekben megszakad az a karriervonal, amit ő gyakorlatilag követett volna. Itt is az informáltsághoz lépnék vissza. Úgy gondolom, hogy ha valaki kikerül az iskolapadból, nagyjából kellene tudnia, hogy mit is szeretne. Persze, ez nagyon nehéz. De ha talán több információ jutna el a fiatalokhoz, több gyakorlatban lenne részük az egyetemi évek alatt, akkor jobban el tudnák képzelni, hogy mivel is foglalkoznának leginkább.

Jellemző-e a mai fiatalokra, hogy, ha csak egy pár évre is, de elmegy külföldre? Inkább mosogat külföldön három évig több pénzért, mint amennyiért itt könyvel egy cégnél.

Ez inkább az egyetemi évekre jellemző. Kell is menni a vakációkban, hiszen hasznos tapasztalatokat szerezhetnek, még akkor is, ha azok nem a hazai munkakörnyezetből származnak. Viszont utána már egyre kevesebben gondolkodnak azon, hogy elmenjenek akár egy pár évre is. De amikor ugyanúgy lehet majd dolgozni egy multi kolozsvári fiókjánál, mint mondjuk a lyoninál, akkor már egy picit meg fog változni a dolog.

Mennyire jellemző az, hogy valaki végzettségétől teljesen eltérő szakmában helyezkedik el?

A karriervándorlás teljesen szakmától függ. Romániában a mérnökök azok, az orvosok mellett, akik szinte teljes mértékben megmaradnak szakmájukban. Tehát az álláskeresők „elitjéhez” tartoznak. Ha viszont a tanári diplomával rendelkezők körében nézünk szét, ott már elég nagy a vándorlás. Ez a vándorlás egyébként a mondjuk úgy kevésbé konkrét szakmákra jellemző: pl. filozófia, történelem. Ha viszont egy cég kimondottan közgazdasági pozícióba keres valakit, akkor biztosan nem fogad el mást. Más az, amikor például egy adminisztrációs titkárt keres, vagy menedzser asszisztenst, a kötetlenebb munkaköröknél nem annyira számít a végzettség, hanem inkább a személyes kapcsolat, a rátermettség.

Mi a helyzet akkor, ha egy 30-40 éves vagy ennél idősebb is akar pályát váltani?

Az elmúlt 5-6 évben 30-35 év között váltottak az emberek. 3-4 év múlva sokkal hamarább fognak munkába állni az emberek, így ez a váltás 28-30 évesen fog bekövetkezni. Felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében, mikor szakemberekről beszélünk, 50 évig is alkalmazhatnak, az nem gond. Ha egy idősebb tudja használni a számítógépet, a faxot, ismeri az internetet, alapvetően szinte ugyanolyan esélyei vannak, mint egy nála fiatalabbnak. Amit én látok, és ami nagyon jó, hogy az idősebbek is megpróbáltak elmenni egy számítógépes kurzusra, próbálják ismereteiket bővíteni. Viszont tény az, hogy a kor mindig hátrány. Egy fiatalabbat még mindig sokszor előnyben részesítenek egy idősebbel szemben.

Van-e különbség a lányok és a fiúk munkakeresési elvárásai között?

Sokkal több lány álláskereső van, mint fiú. Ez főleg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében érvényes. A 8-10 osztályt végzett álláskeresők körében ez pont fordítva van, ott a fiúk vannak többen. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiak alulképzettek, hanem lehetséges, hogy egy egyetemet végzett férfi hamarabb megtalálja helyét el tud helyezkedni, mint egy nő. Talán merészebbek, kockázatvállalóbbak.

Milyen állások felé irányulnak a fiatal lányok?

Nagyon gyakoriak a hölgyek körében az adminisztrációs pozíciók. Minden, ami irodai ügyintézés, kapcsolattartás és adminisztráció egy cégben, nagyon bejön a nőknek. Ezt inkább keresik. A fiúk, legalábbis én úgy látom, inkább valami mozgalmasat szeretnek, ott ahol menni kell, nem kimondottan irodához kötött.

Előny-e egy lány esetében az, ha csinos?

Én inkább ápoltságról beszélnék. Igen, találkoztam olyan cégvezetővel, aki a 90-60-90-et megnézte, és az volt a lényeg, hogy legyen rövid a szoknya. Vannak ilyenek is, de ez egy a tízből. Viszont az ápoltság nagyon fontos. Találkoztam olyan álláskereső hölggyel, aki igaz, hogy a legújabb divat szerint járt, de a körömlakk le volt kopva a körméről, vagy a szalmakrumpli szag a hajában van, vagy el volt kenődve a sminkje. Mindez nagyon visszataszító. Fontos tehát az ápoltság és az összmegjelenés.

Igaz-e az, hogy csak az nem dolgozik Kolozsváron, aki nem akar?

Igaz. Nagyon kicsi a munkanélküliségi ráta. Nem az a rossz, hogy válogatnak, hanem az, hogy hogyan válogatnak. Én azt hiányolom talán a leginkább, hogy sokan nem tudják felmérni, hogy nincs egy összehasonlítási alapjuk. Nem látják be, hogy kikerültek ugyan egy egyetemről, de sok mindent még nem tudnak. Sokkal jobb lenne egy picit szerényebben indulni, és minden bizonnyal sok fiatalt sokkal kevesebb pofoncsapás érne.


MI
asszisztensnek, megfőzi a kávét is, be is viszi, mert ugye mibe kerül, de közben megpróbál olyan dolgok után is nézni, amikről tudja, hogy hosszú távon számára hasznosak lehetnek. Próbál minél aktívabb lenni, elfogadja azt, hogy ezek az elvárások, ezeknek kell megfelelniük, így nagyobb esélye lesz arra, hogy egy fél év után a főnöke előléptesse. Ugyanakkor nagyon jó látni, amikor valaki lentről kezdi, feltalálja magát, sok mindent megtanul, majd jelentkezik egy számára megfelelőbb cégnél, ahol már sokkal jobban el tudja adni magát, több információja van: Erre mind szükség van. Viszont most egyre inkább azt látom, hogy az a tendencia, miszerint azért nem kellesz valahova, mert kezdő vagy, kezd visszafejlődni. A munkaadók kezdik azt is belátni, hogy valaki kezdő, kevesebb a tapasztalata, jobban betanítható, jobban irányítható. Ez is nagyon fontos bizonyos munkakörökben.