Milyen női szerepre vágyunk?

A nő - és nem csak - életének különböző időszakaiban, az egyes környezeteiben, a nap egyes szakaiban különböző szerepeket játszik. Gyerek, lány, anya, feleség, főnök, beosztott, (de akár férfi is). A nő életének különböző szakaszaiban más-más női szerepre vágyik, legtöbbször arra, ami ezután következik, ami hiányzik vagy ami már elmúllt. Nemzetközi Nőnap alkalmából megkérdeztünk különböző korosztályú képviselőit a szebbik nemnek, milyen női szerepre vágynak.

Miklósi Dorottya (14 éves): Először is gyermekorvos szeretnék lenni. Fontos lenne számomra, hogy más embertársaimon, talán a legkisebbeken, a gyerekeken segíthessek. Ha tényleg azt akarjuk, hogy világunk, környezetünk szebb és vidámabb legyen, gyermekeinket kell egészségesnek nevelni. Másodszor pedig a családomat se hanyagolnám el! Teljes „munkaszolgálatú” anya lennék! Egy olyan anya szeretnék lenni, mely otthon elfelejti, hogy orvos és munkahelyén elfelejti, hogy anya.

György Eszter (21 éves): Az én véleményem folyton változik, hol arra vágyom, hogy nagy karriert fussak be, hol csak arra, hogy legyen sok-sok gyerekem és egy kis kertem. Nincs egy olyan női szerep, amit most kifejezetten szeretnék. Szerintem egy nő legyen mindig nő... Én nem hiszek a 21. században olyan sokszor hangoztatott újfajta szerepekben (pl. a szingli kultusz, az erős önálló, férfias nő). A hozzám legközelebb álló szerep az a gondoskodó nő és nem az uralkodó...



Bereschi Zsuzsa (30 éves): Arra vágyom, hogy egy párkapcsolatnak a fele legyek, egy olyan fél, amelyik pontosan az egészhez illik, és amitől működik egy kapcsolat. A szeretett és szerelmes nő szerepére vagyom, ez tesz boldoggá. Én ettől a szereptől vagyok menő.




Bartos Erzsébet (30): Nőies nő szeretnék maradni, egészséges lelkületű és testű, ízig-vérig nő. Olyan nő, aki nem pánikol az évektől és a ráncoktól. Mit számítanak az évek? Addig lehetsz vonzó, míg annak érzed magad, és amíg minden porcikádból árad az élet! Sosem értettem azokat a lányokat, akik fiúk szeretnének lenni. Nőnek lenni jó, szép és izgalmas:) Néha nehéz, de ezzel együtt örülök, hogy nőnek születtem. Már csak egy szerep hiányzik az életemből: az anyaság. Attól lesz kerek a világom, attól lehet teljes az életem. Remélem, hamarosan megkapom ezt az ajándékot az élettől! Ha pedig megvénülök, szeretnék elégedett mosollyal az arcomon emlékezni mindarra, amit tettem:) És bármit is tettem, sosem bántam...ez a másik aprócska titok.



Nono (33): Na, akkor most elmondom. Szeretném, ha lehetne kb. öt gyerekem, meg egy olyan párom aki ezt az egész bagázst örömmel el is tudná tartani, én pedig azzal foglalkoznék, hogy a reggeli mellé milyen színű szalvéta illik leginkább, hogy mit bűvészkedünk ebédre, hogy érzik magukat a növények a verandán, melyik gyereket épp milyen testi vagy lelki nyavalya kínozza, szeretnek-e bicajozni, úszni, birkózni, olvasni, rajzolni, zenélni, és ha igen mit és miért és ha nem, akkor miért nem, kötnék meg horgolnék meg varrnék egy csomó botrányos zoknit, sapkát, táskát, inget, kantáros szoknyát, időnként odacsődíteném hozzánk a fél várost, vagy elvinnék mindenkit kirándulni, vonatozni, hajókázni, moziba, várost nézni, satöbbi. És néha az egész hóbelevancot rábíznám testvérre, barátra, nagymamára vagy nagytatára és szépen megszöknék valamerre a párommal, mert azért olyan is kell. És közben újra tanulnám a földrajzot, a történelmet, a világirodalom történetét, a mateket, a fizikát és cseppet sem volnának álmatlansággal kapcsolatos gondjaim.



Bakó Rozi (43): Olyan nõi szerepre vágyom, ami puhítja a férfimunkámat: türelmes moderátor, bölcs õsanya, lelkes kapcsolatépítõ, sebeket gyógyító lennék, amolyan terézapa, szívem szerint... Mielõtt rámkérdeznél, hogy miért is élek én férfiéletet: az akadémiai közeg férfias. ebben a munkában az érzelmek nem számítanak. Órán igen, de az a folyamat-része, amit nagyon privát végzel. Az eredmény-része, ami publikus, az nagyon férfias, logokratikus (ezt már rég kitalálták). idegen bolygó nekem a mars, bár én nem a vénuszról, hanem a szaturnuszról jöttem:)




Bartha Margit (61): Minden bizonnyal másképp állítanám fel mai huszonévesként prioritásaim. Szó nincs arról, hogy bármelyik, fiatalkori döntésemet megbántam volna. Úgy érezem, hogy életem minden szakaszában a megfelelő női szerepet töltöttem be: előbb anyaként két fiam nevelésére koncentráltam, majd miután ők felnőttek, munkámra, továbbképzésemre fektettem a hangsúlyt. A mai, fiatal nőknek viszont igenis azt tudom mondani, hogy kamatoztassák egyetemen szerzett ismereteiket, merjenek felelős munkát vállalni, építsék karrierjüket. Meggyőződésem, hogy ezért nem kell családjukat, otthoni életüket feláldozniuk.