Valentin nap - Luperca Fesztivál

Egyszercsak betört az életünkbe Valentin. Sokunkban heves ellenérzést keltenek a mindenhol lógó szívecskék és piros csipkés fehérneműk, pedig a Valentin-nap legendája nem Hollywoodba nyúlik vissza.

Ki volt Valentin?

Több verzió terjeng erről az éterben. Több Bálintra is rásózzák ennek a romantikus napnak a megünneplését. A legenda egyik szereplője  Valentin, a római pap volt, aki Claudius császár üldöztetése alatt vértanúként halt meg i. sz. 269-ben vagy 270-ben. Valentin Terni püspöke volt, aki Rómában halt meg vértanúként. Hát neki, cévéjét tekintve, sok köze a szerelemhez nincs.

A másik Bálint egy fiatal keresztény, akit hitéért elfogtak és börtönbe zártak, majd halálra vertek eme jeles napon. Börtönben töltött napjai idején a legenda szerint üzeneteket küldött a barátainak: "Ne felejtsétek el Valentint!" és "Szeretlek benneteket!" Az előbbinél jobb, főleg, ha az esemes-áradatra gondolunk, aminek a szolgáltatók előre kezüket dörzsölgetve örvendenek. A legenda fokozása ugyanerről a férfiról úgy ír, hogy rabsága alatt beleszeretett a börtönőr vak lányába és utolsó üzenetét neki írta, mely így szólt: „A te Valentinod!” – de még így is messze járunk, bár a képeslapokon ma is visszaköszön ennek a szerencsétlenül járt fiatalnak az utolsó üzenete.

A harmadik kicsit már közelít napjaink Valentin-napi szokásaihoz. Eszerint Valentin pap volt, aki titokban párokat adott össze, ellenszegülve ezzel Claudius császár törvényének, aki átmenetileg megtiltotta a házasságkötéseket, mivel úgy gondolta hogy az egyedülálló katonák sokkal lojálisabbak családos társaiknál.  Őt is megölték.

A legendák - mint minden legenda - valóságtartalma igen kétes, a közös a lehetséges Valentinokban, hogy mindegyik romantikus lélek volt.

Luperca fesztivál

Egy másik kevésbé személy(név)hez kötődő kedves történet, a Luperca/Luperkália fesztiválhoz (Luperkusz Isten, a termés védelmezője) kötődik.

Az ókori Rómában februárban ünnepelték a tavasz kezdetét, amikor az emberek énekelve, táncolva kérték istenüket, hogy vigyázzon a termésre. A Luperca ünnepén, kiseperték a házakat, a szobákat pedig sóval és gabonával szórták tele. A Luperca-ünnepség február 15-én zajlott.  A Luperca valójában a termékenység ünnepe volt, amit Róma két alapítóját  -  Romulust és Remust – valamint Faunust  ünnepelték. A Luperca-rend papjai összegyűltek Romulus és Remus barlangja (melynek neve volt Luperca) előtt, ahol áldozatokat mutattak be: egy kecskét a termékenységért és egy kutyát a megtisztulásért. A fiatal fiúk ezután feldarabolták a kecske bőrét (februa volt a szíj neve, innen kapta február a nevét), az áldozati vérbe mártották, majd megpaskolták vele a fiatal lányokat. A római nők örömmel fogadták paskolásukat, mert azt tartották, hogy ezzel termékenyebbé váltak és könnyebben szültek. A nap végén a város hajadonjai urnába dobták a nevüket tartalmazó jeleket (jeligés levelek), amiket a nőtlen férfiak nap végén kihúztak, és velük töltötték az estét, sőt, sok esetben a kisorsolt lánnyal házasságot is kötöttek. Ez az igencsak pogány szokás természetesen nem váltotta ki az egyházfők tetszését, ezért végett vetettek Luperca ünnepének.

Szidhatjuk is, de azért nem teljesen új keletű marketing-őrületről van szó.

A rómaiak után a 14. századból maradtak fent írások, miszerint ezen a napon párokat sorsoltak össze. 1446-ban az angolokhoz is eljutott a híre, és az 1780-as évektől már nyomtatták is a barátságkártyákat. Az amerikaiak az 1700-as évek elejétől ünneplik február 14-ét, az 1840-es években pedig már a nyomtatott Valentin napi üdvözlőkártyák is megjelentek.

Franciaországban pedig egész verseskötetek jelentek meg már az 1700-as években.

Ennek ellenére, mifelénk a rendszerváltozásig hallani sem lehetett erről, ezért is nagy az ellenérzés, miszerint amerikai, nyugati piacorientált ünnepről van szó. Ami természetesen így van, de a húsvét sem arról kellene szóljon, hogy a nyuszi mp3 lejátszót hoz és a karácsony sem arról, hogy hetekig futkosunk ajándék után.

De azért ha szeretünk, ne csak Valentin-napon mutassuk ezt ki!

-eniko@meno.ro-