Mi a bistro?

A francia bistro (vagy bistrot) szó eredete 1815-ig nyúlik vissza, amikor az orosz katonák megszállták Párizst és a város utcáin sétáltgatva és a kávézókba betévedve azt kiabálták a pincéreknek, hogy „Bystro, bystro!”, ami magyar fordításban „gyorsan, gyorsan”-t jelent. Így aztán a bistro egy olyan vendéglátóipari egység lett, ahogy gyors ételeket „fast food”-okat szolgáltak fel.

Mára a fast food kategória egy kevésbé pozitív jelző. A franciák számára a bistro olyan hely, ahova inni járnak és esetleg szendvicset esznek. A hely azonban ennél többet jelent; egy olyan lokál, ahol tökéletesen kiegyensúlyozott francia ételeket, szezonális alapanyagokból elkészített helyi specialitásokat lehet fogyasztani bájos, otthonos, régies környezetben. 
 

Franciaországban, legfőképpen Párizsban nagyon gyakoriak a bistrók, és a fővárosiak előszeretettel látogatják őket ebédelni vagy estebédelni. A bistrokat tartományonként más név alatt is megtalálhatjuk: söröző (Brasserie), fogadó (Auberge), vagy egyszerűen csak a séf vagy a tulajdonos nevéhez címzett vendéglátóipari egységként.

Természetesen a kevésbé jártas turista számára nem egyszerű feladat megtalálni az „igazit”, ahol valóban tradicionális francia ételeket szolgálnak fel, hiszen bőven akad turistákra specializálódott, vagy gyorsétkeztetésre összpontosító hely is. Érdemes utánanézni odautazás előtt mit ajánlanak a szakemberek, hogy biztosan autentikus, minőségi helyre menjünk. Általános alapelv, hogy az eredeti francia gurmandságokat a kisutcákban megbúvó bistrokban találjuk, ahol több helyi vendég van, mint turista, sőt a legtöbb esetben a pincérek sem beszélnek a francián kívül más nyelveket. Ennek ellenére hivatásos pincérek, és a kiszolgálás színvonalas.
 

Azt mondják, hogy a franciáknál a pincérkedés szakma, a borfelszolgálás szenvedély, a főzés művészet. Ha egy bistroba látogatva turistaként ezeket mind kiikszelhetjük, akkor igazi francia bistrora leltünk. A főzés szeretete és művészi módon művelése az otthoni főzésre is jellemző. Óriási gonddal vásárolják be az alapanyagokat, és szinte minden francia háziasszony tudja, hogyan lehet egy percek alatt elkészíthető öntettel elbolondítani a leghétköznapibb salátát. Ugyanakkor szenvedélyesen szeretnek máshol enni, amit nem csak az evés céljából követnek el. A kísérletezés, a kritizálás, a megvitatás ugyanolyan fontos része az étkezéseknek, mint maga az ízek élvezete. 

Bistromániások lennének?