Hajnali gondolatok: Van-e köztünk egy Jolie?

Terjedelmes interjút láthattak egy ismert hírtelevízióban Angelina Jolie-val mindazok, akik ma hajnalban bármilyen okból kifolyólag nem tudtak aludni. Közismert, hogy az Oscar díjas színésznő az utóbbi időben nem a filmjei révén kerül az újságok címoldalára, sokkal inkább a szívtipró Brad Pittel való együttléte, közös gyermekük megszületése, másik két, egy kambodzsai és egy etiópiai gyermek örökbefogadása, és főleg az afrikai országokban kifejtett, igencsak jelentős karitatív tevékenysége tartja a szép színésznőt a figyelem középpontjában.

A már említett interjúban Jolie többek között elmondta azt is, hogy igen, szándékában áll még több gyermeket örökbe fogadni. Még nem tudja, hogy honnan vagy egyáltalán fiúval vagy lánnyal szeretné már így is csodásan sokszínű családját bővíteni, de biztos abban, hogy még több gyermek (nevelő) anyja szeretne lenni.
Szinte hallom, ahogy tíz nőből legalább nyolc erre rávágja, hogy igen-igen, hát így könnyű, ha nekem annyi pénzem lenne, mint neki, akkor én is megtenném ezt.
Nos, ez az, amit nem tudok elhinni.
A gyerekvállalás persze mindenkinek az önálló döntése. Sajnos vannak olyanok, akiknek egyszerűen nem lehet gyerekük. Mondhatja azt valaki, hogy csak egy gyereket szeretne, mert nincs kedve fél életét szüléssel illetve gyerekneveléssel tölteni. Más gondolhatja úgy, hogy gyermeke felneveléséhez, nem tud kedvező anyagi helyzetet teremteni. Annak is igaza van, aki egyáltalán nem akar gyermeket, mert egész egyszerűen nem szereti a gyerekeket. Olyanokat is hallani, akik irigylésre méltó alakjukat féltik a szüléstől. És biztos még sok más változatot lehet hallani. Ok és magyarázat van bőven.
Csak akkor ugye nem baj, ha nyilvánosan is elismerjük Angelina Jolie érdemeit. Pénzét (ami úgy igaz, hogy tenger) nem sajnálja különböző humanitárius célokra felajánlani, két, nyomorban élő gyermeket magához vesz, mi több itt még nem is állna meg, álomalakját pedig tudja, hogy a szülés után visszanyeri. Hány hasonló helyzetben lévő nő teszi ugyanezt meg? Ha nem is vesz valaki feltétlenül örökbe gyermeket, attól még odafigyelhetünk, ha csak rövid ideig is, a nálunk (sokkal) szerencsétlenebbekre. Egy kicsit úgy érzem, hogy túl önzőek vagyunk, állandóan magunk bajaival vagyunk elfoglalva, s észre sem vesszük, hogy másoknak mennyivel rosszabb. Elhitetjük magunkkal, hogy még tiszta szerencse, hogy legalább a magunk problémáit meg tudjuk oldani. Pedig sokszor egészen apróságokon múlik egy parányi örömszerzés. És abban sem nagyon hiszek, hogy egy adott életforma kizárja például a gyerekvállalást, vagy csak egyszerűen a másokra való odafigyelést.
Tény az is, hogy nem csak Angelina Jolie tesz jót a nálánál összehasonlíthatatlanul szerencsétlenebb emberekkel. Valószínű az is, ha már előzetesen, színésznőként nem vált volna híressé, humanitárius akcióit sem övezné ekkora figyelem. Viszont kíváncsi vagyok, hogy például a mi hazai celebritásainkról mikor láthatunk a ma hajnalban sugárzott dokumentumfilmhez hasonlót. Persze az itthoni környezetre szabva.

-ildiko@meno.ro-