Drága a tojás

Általában imádunk panaszkodni. Nagy előszeretettel siránkozunk amiatt, hogy nincs pénzünk, ne is beszéljünk aztán még arról, hogy mennyire sokba kerül minden. Drága a villany, a víz, a gáz, horribilis összegeket kell fizetnünk a húsért, a zöldségért, a tejért, a tojásért, a kenyérért. Mindenért. Ezért persze politikusaink, minisztereink a hibásak, mert amellett, hogy álnokul hatalmas vagyonokra tesznek szert, tejben-vajban fürödnek és számunkra elképzelhetetlen luxusban, fényűzésben élnek, addig csak ránk sózzák az óriási árakat, hogy ma-holnap már csak levegővel fogunk élni, feltéve, ha nem fog az is pénzbe kerülni. Nem is kevésbe.

De azért élni is tudunk. Kétszer egy évben biztosan. Karácsonykor és húsvétkor nem sajnálunk magunktól semmit, olyankor húst hússal eszünk, és tejszínhabot nyomunk a fogkefénkre is, mert hát egy életünk van, a következőben ki tudja, holmi futómuskátlik leszünk, akkor már egy kis földen és vízen kívül mást úgysem kapunk, így aztán amit még lehet, pótoljunk be most. Ha nem is minden nap, de legalább karácsonykor és húsvétkor nem nézzük azt, hogy milyen elképesztően drága a kenyér, a hús, a sajt, a tojás. Ja igen, még van egy alkalom, amikor hihetetlenül nagyvonalúak vagyunk. S ez nem valamilyen más vallási ünnep, de még a saját születésnapunk sem. Olyan alkalom ez, amikor önzetlenebbek vagyunk, mint az év bármelyik más napján, hiszen ez alkalommal nem is magunktól nem sajnáljuk a sok drága élelmiszert, hanem másoktól. Azoktól, akik másak, mint mi. Másak szexuális szokásaikban, és ezt, ha egyáltalán fel merik vállalni, csak rendőri kíséret mellett tehetik meg. De a gumibotos-egyenruhás kordon sem óvja meg őket önzetlen szeretetünktől, nagylelkűségünktől. Mert amikor egy gay-parade-ot látunk szívünk, lelkünk és főleg kezünk kitárul: bőven szórjuk az oly nehezen kikuporgatott tojást a felvonulás résztvevőire. S igazunk van: hogy képzelik ezek az elfajult, már embernek sem nevezhető egyedek, hogy csak úgy felvonulnak ország-világ szeme láttára, megfertőzve ezáltal minden bűntől mentes fiataljainkat. Takarodjanak innen, sőt, ne is csak a szemünk elől, hanem úgy általában a föld felszínéről egyenesen egy nagy máglyára. Mi pedig segítünk elkergetésükben. Nem számít ilyenkor, hogy drága minden: a hús, a kenyér, a tojás, mi tőlük nem sajnáljuk. Hajítjuk rájuk bőkezűen, mert lehet, hogy szegények vagyunk, de erkölcsösek is. Vagy valami ilyesmi.

MI