Társtalanul

...úgy érzi, nem értik őt meg az emberek, szüksége lenne egy nőre, akivel elbeszélgethet, de a tapasztalatai szerint a fiatalabb csajokkal ezt nem lehet, azok nem hallgatnak meg, meg buták (???), és ezért jobbak a harmincasok, mert ők sokkal megértőbbek, figyelmesebbek, okosabbak. Örömmel hallgattam a panaszát, egyrészt, mert úgyis tudom, nem minden fiatal lány buta, de ezek szerint van olyan férfi, aki a harmincasokra is kíváncsi, és talán értékelni is tudja őket.

 

Ugyanezzel a férfival félévvel később ismét beszélgetek. Még mindig nincs társa, továbbra is a fiatal lányoknál próbálkozik, és még mindig a társtalanságról siránkozik. Közben viszont kifejti azt is, hogy a harmincas egyedülálló nőknek van egy olyan kisugárzásuk, ami elijeszti a férfiakat. Azaz amikor lerí róluk az egyedüllét, a férfiember úgy érzi, ez a nő fel fogja falni elevenen. És ilyenkor menekül. Na persze az említett férfi, nem, ő nem ilyen, mert ő ismeri a dörgést, ő tudja, hogy e mögött mi van. De akkor is, az ilyen nő leköti és megköti a férfit, és ez ijesztő. Még neki is, aki pedig tudja!

 

Meg még neki is, aki pedig társra vágyik – teszem hozzá. Na erre hogy varjunk gombot (vagy társat)? Hogy is van ez? Ilyen a legújabb – és egyben őskori és ős-ösztönös férfiúi kívánságkosár? Legyen is társuk, meg ne is – mint a tanítómesében? Értem már! „Nekem legyen társam, de én ne legyek társa a másiknak.” Mert az rég rossz, ha a nő társat akar. Ne akarjon, csak viselkedjen úgy, mintha társ lenne (azaz legyen megértő és gondoskodó, például), de mindennek fejében ő ne akarjon semmit. Csak legyen szép és okos. De mindebben ne legyen hivalkodó. És semmiképp se legyen szebb és okosabb a férfinál, csak a nőtársainál, azaz riválisainál. Akik szintén legyenek kicsit szépek és okosak, hogy jó legyen a mezőny. És egyik se akarjon társat, csak kénytelen-kelletlen, meg előbb-utóbb engedjenek azoknak a férfiaknak, akik mégis eljutnak oda, hogy társra vágyjanak. Mert a társra való vágyakozás a férfiaknál a fejlődésnek egy igen magas foka. A nőknél viszont snassz társra vágyni. Az már-már a darwini evolúciós piramis alja.

 

Hát persze, hogy nem vagyunk egyformák! Miért, eddig úgy tűnt valakinek?