Kissé meghúzódva ült a pad sarkán. Hátát nem illesztette a kemény támlához, hanem karjai erejét még próbára téve, botjára támaszkodott. Csak ült, és alig észrevehető mosollyal szemlélte az előtte pörgő életkockákat. Mikor én is az egyik kocka statisztájává váltam, rám nézett.     ...Bővebben »

Örökzöld nyár – örökzöld szerelem – ezeréves örökifjú érzés dalban, versbe szedve, színpadi jelmezben, lefestve és megformálva, tapinthatóan és anyagtalanul. Elborít, lenyűgöz, betakar, lángra gyújt és elemészt. Örök változatlanságában is mindig megújuló, és bár ősidők óta kutatjuk, elemezzük, boncolgatjuk, magyarázzuk, harcolunk érte és ellene, megfejthetetlenül sodor minket a mennyei magasságok és a poklok mélységei között. Mert fittyet hány a tudománynak, megdönt minden elméletet, nem tűr recepteket és bölcsességeket, nem kegyelmez, és nem enged. Csak állunk tehetetlenül a minden logikát és józan észt elvető tomboló vihar közepén, és lázasan keressük a választ a legegyszerűbb kérdésre: miért is szeretlek?
    ...Bővebben »

Megérintett. Nem hirtelen, hanem hosszú napokon, hónapokon át becézgetett, szoktatott közelsége gondolatához. Megpróbálta elhitetni, hogy a világ, az én világom legszelídebb fuvallata: szeretetet, szerelmet, melegséget, védelmet hoz nekem. Nem szélvész ő, mindent elsöprő, pusztulást és fájdalmat maga mögött hagyó orkán, hanem lágyan simogató, időt megállító, és szenvedéllyé alakító zefír.

Tele van a világ velük. Sőt, egyre többen vannak ők, akik egy-egy, vagy akár sok-sok témakör mélyreható ismerői. Bármikor, bármilyen problémát megoldanak, minden kérdésre megvan a válaszuk, mert ők, ugye, „szakértők”.
    ...Bővebben »

Általában nem szeretjük elismerni, hogy imádunk kíváncsiskodni. Sokkal imponálóbb számunkra, ha úgy fogalmazunk, hogy érdeklődők, nyitottak vagyunk, sőt, ha igazán nagy becsben tartjuk magunkat, bizseregtető jóérzéssel nyugtázzuk tág látókörűségünket. Úgy gondoljuk, hogy a kíváncsiság, ebben a megfogalmazásban lealacsonyító, igen gyarló emberi tulajdonság, minket pedig ez, meg minden, ami idetartozik, nem jellemez, nem jellemezhet. Pedig szívünk és lelkünk mélyén aztán mi tudjuk a legjobban, hogy bizony szó nincs egyébről, mint egy jó nagy adag velünk született, azóta is gondosan megőrzött, velünk együtt növekedő és egyre bölcsebbé váló, makkegészséges kíváncsiságról.
    ...Bővebben »

Nemrég rokonlátogatóban voltam. Mikor nem túl hosszú, de annál kellemesebb ottlétem után búcsúzkodni kezdtem, a család kedvesen marasztalt, s sietségem okáról faggatott. Épp a „miért mész el ilyen hamar” kérdésre válaszoltam volna, amikor a család tizenéves unokája megelőzött: elmegy tőlünk, mert irigy. Hirtelen megszólalni sem tudtam, s nem igazán értettem, hogy miért mondja ezt rám a gyermek. Nagymamája is kérdőn fordult felé, számára sem volt világos, hogy miért vagyok én irigy. A válasz azonnal megfogalmazódott, és frappáns volt: irigy, mert sajnálja tőlünk a velünk eltöltött idejét.
    ...Bővebben »

Olvasom egy világszerte megjelenő, igen ismert és népszerű női magazinban, hogy az Egyesült Államokban 2003-ban mintegy 336 ezer 18 éves vagy annál fiatalabb gyerek esett át plasztikai beavatkozáson, az előző évhez képest ez 50 százalékos növekedést jelent. A népszerű magazin cikkéből megtudhatjuk azt is, hogy az amerikai tinik 40 százaléka szeretne plasztikai sebész kése alá feküdni, mindössze 8 százalékuk elégedett a testével annak természetes állapotában. A lap beszámol arról is, hogy a lányok azt állítják, hogy a nyomás a tökéletes sztárok világa és partnerük elvárásai miatt nehezedik rájuk. Nahát.
    ...Bővebben »

Sokszor amiatt siránkozunk, hogy szakmánkban nem kapunk kellő figyelmet főnökeinktől, idősebb kollegáinktól. Úgy érezzük, hogy nem tudunk kellőképpen kibontakozni, nem tudjuk megmutatni, hogy igazán mire is vagyunk képesek. Szakmai karrierünket, legalábbis annak jó pár évét, egy végtelen favágásként éljük át, s legszívesebben minden diplománkat, elismerésünket a befőttes üvegek alá tennénk fehér papír helyett.
    ...Bővebben »

Általában imádunk panaszkodni. Nagy előszeretettel siránkozunk amiatt, hogy nincs pénzünk, ne is beszéljünk aztán még arról, hogy mennyire sokba kerül minden. Drága a villany, a víz, a gáz, horribilis összegeket kell fizetnünk a húsért, a zöldségért, a tejért, a tojásért, a kenyérért. Mindenért. Ezért persze politikusaink, minisztereink a hibásak, mert amellett, hogy álnokul hatalmas vagyonokra tesznek szert, tejben-vajban fürödnek és számunkra elképzelhetetlen luxusban, fényűzésben élnek, addig csak ránk sózzák az óriási árakat, hogy ma-holnap már csak levegővel fogunk élni, feltéve, ha nem fog az is pénzbe kerülni. Nem is kevésbe.
    ...Bővebben »

Jókedvűen tértem vissza az Európai Parlamentbe, edzés után még a nyomasztó felhőtakarón keresztül is rád mosolyog egy napsugár, és a brüsszeli utcákon mogorva arccal baktató emberek is mintha barátságosabbak lennének. A kis idő múlva látott előadás után azonban már én is csak magam elé bámulva lépkedtem...
    ...Bővebben »