Gyomorbajokról – a lélek nyelvén

A gyomor az a szervünk amely a külvilág anyagi benyomásait fogadja be és dolgozza fel a táplálékok formájában. A gyomorműködés zavarai tehát kapcsolódnak a mindenkori testi-lelki benyomások feldolgozásának a képességéhez.

Test és lélek egysége

Az allergiák lelki hátterét vizsgáló cikkünkben szóltunk már bővebben arról, hogy testünk működése igen szoros kapcsolatban áll lelki beállítódásainkkal. Amikor lelki szinten képtelenek vagyunk megoldani konfliktusainkat, problémáink a testünk szintjén próbálkoznak tudatunkba férkőzni és megoldáshoz jutni. Hogy szunnyadó figyelmünket felkeltsék és a megfelelő helyre irányítsák, tudatalatti gondolataink tünetek formáját öltik és különféle kellemetlenségeket és fájdalmakat okoznak addig, ameddig a probléma orvoslásra kerül. A tünetek: üzenetek, amelyek utalnak arra, hogy hol és milyen formán nem akarunk tudomást szerezni szükségleteinkről és vágyainkról.

A pszichoszomatika az orvoslásnak az az ágazata, amely a tünetek szimbolikájának megfejtésére és gyógyítására szakosodott. A pszichoszomatikus orvoslás felfogásában holisztikusabb és rugalmasabb mint a hagyományos orvoslás, ezért ez utóbbi értékes kiegészítője. A szemlélet lényege, hogy a különböző testi működésekhez analóg lelki funkciókat rendel hozzá. Mit jelent ez konkrétabban, a gyomorműködés szempontjából?ż

A gyomor pszichológiája

Ha a gyomor a táplálék (anyagi benyomások) befogadója, akkor pszichoszomatikus értelemben az érzések (lelki benyomások) befogadója is. Ide tartozik tehát számos olyan problémakör, ami a lelki táplálék feldolgozásának akadályoztatásával kapcsolatos. Függetlenül attól, hogy emészthetetlen táplálékot vagy emészthetetlen érzelmeket nyelünk le, gyomrunk savtermelődése módosul. A kezelhetetlen érzelmek szorongást okoznak, ami átalakulhat haraggá és agresszióvá; ennek hatására a savtermelődés fokozódik, és ilyenkor az élelem hajlamos a megszokottnál gyorsabban távozni a gyomorból. A szorongás kapcsolódhat depresszióhoz és bátortalansághoz is, ilyenkor csökken a gyomor savkiválasztása.ż

Gyomorégés

Ha problémák huzamosabb ideig fennállnak és nem keresünk rájuk megoldást, ha valamin „rágódunk” vagy „nem tudjuk megemészteni,” akkor túl sok gyomorsav termelődik, végül a felesleg a nyelőcsövön felfelé tör, és gyomorégést illetve a mellkas és torok égető érzését okozza. Gyomorégés akkor is kialakulhat azonban, ha a probléma nem kellőképp tudatos. Néha megpróbáljuk bebeszélni magunknak, hogy minden rendben, és ignoráljuk a felgyülemlett gondokat, valamint az ezek kapcsán érzett szorongást, agressziót. Ilyenkor ne csodálkozzunk, ha gyomrunk „beszél” helyettünk.

Gyomorhurut (gasztritisz)

Mint már említettük, az agresszív környezet és a különféle hosszan tartó belső konfliktusos állapotok fokozzák a gyomorszekréciót. Ha az egyensúlyából kibillent állapotok hosszú ideig fennállnak, a túlzott savképződés hatására a gyomor nyálkahártyája elváltozik, amely idővel gasztritisz kialakulásához vezet. A sérült nyálkahártya, fokozott érzékenysége folytán nagyon sebezhetővé válik, és már egy jelentéktelen sérülés is eróziót okozhat, ami a gyomornedvvel való tartós érintkezés hatására fekélyhez vezet.

OKOK

A túlfeszített életmód

A túl sokféle információt és ezek lelki hatását gyakran nem lehet kellő figyelemmel kísérni. Aki állandóan rohan, gyűlésből gyűlésbe, kurzusról kurzusra, munkából munkába, annak nincs ideje feldolgozni az őt ért hatásokat, és ilyenkor a gyomra kénytelen mindezt megtenni – helyette.

A fogyaszthatatlan táplálék

Itt testi-lelki táplálékra egyaránt gondolunk. Aki olyan hosszú ideig tartó feldolgozatlan konfrontációknak van kitéve, amit képtelen számára elfogadhatóan és megnyugtatóan lerendezni, az gyomorbajokat fog kifejleszteni, gyomorégéstől a gyomorrákig bármit. Mindenféle idegesítő hatás vagy hosszan tartó lerendezhetetlennek tűnő nyomás vezethet gyomorbajokhoz, elvégre nem csak ételek, hanem érzések is megfekszik az ember gyomrát.

Szélsőséges táplálékok

A túl forró vagy túl hideg étel jelképes értelemben a szélsőséges helyzetekkel való szembesülést jelenti. Ha az ilyen élmények felhalmozódnak életünkben, az egyensúlyt kímélő ételekben és nyugalmasabb életmódban keressük, hogy legyen időnk a minket ért hatásokat testileg és lelkileg megemészteni.

TENNIVALÓK

A gyomorbántalmakban szenvedőnek meg kell tanulni konstruktívan szembesülni a kellemetlen helyzetekkel, és tudatosítani a problémákat és az ezekhez fűződő érzéseket. Meg kell tanulni kinyilvánítani az egyet nem értést, a haragot és a dühöt, akkor is, ha népszerűségünk rohamos hanyatlása vagy az összeütközés megjósolható. Kultúránk sajnos nem fektet elég hangsúlyt a megfelelő stresszkezelés oktatására: hányszor vagyunk tanúi felesleges dühkitöréseknek, hisztériáknak, vagy az ellenpólusnak: sehova sem vezető duzzogásoknak és (el)hallgatásoknak. Egy dolog a valamit érezni, és más dolog annak jegyében cselekedni. Dühünket tudomásul kell vegyük, de agresszív késztetéseinket nem kell a tettlegességig vigyük  (nem muszáj csapkodjunk, rugdossunk, fenyegetőzve üvöltsünk, stb). Miután tudatosítottuk dühünket, ezt verbálisan (a decibel skála elviselhető fokozatain belül) a kiváltó személlyel közölhetjük is, megfelelő indokkal kísérve. Elmondhatjuk tehát a másik személynek, hogyan okozott nekünk gondot, és utána már megoldást is kereshetünk rá, akár közösen is. A problémák elől kibújni nem lehet, kikerülni őket még annyira sem. Nincs más út, mint fáradhatatlanul munkálkodni a megoldásukon.

Forrás:
Boris Luban-Plozza, Walter Pöldinger, Friedebert Kröger: Pszichoszomatikus betegek az orvosi gyakorlatban. Budapest, Animula: 1994
Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged? A tünetek nyelve. Budapest, Hungapszicho: 1992

-zuzu@meno.ro-