Allergiákról - a lélek nyelvén

Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni betegségeinkre, mint valami betolakodókra, amelyek akaratunktól függetlenül megtámadják testünket. Ilyenkor az orvos, annak rendje és módja szerint, felírja nekünk a betegség elleni gyógyszereket, vagy rosszabb esetben a szike segítségével "teremt rendet" egyensúlyából kibillent szervezetünkben.

Ebben az esetben a beteg a gyógyulás passzív résztvevője. Egészen más ábra tárul elénk azonban, ha megtanulunk olvasni testünk szimbolikájában. Első hallásra meglepő talán ha azt állítjuk, hogy betegségeink kialakulásában mi magunk is szerepet játszunk, még ha tudattalanul is. Ha kialakulásukban szerepünk van, ugyanúgy tehetünk gyógyulásunk érdekében is. Ezt a feltételezést az idők folyamán számos rangos orvos és pszichológus felkarolta, és rendkívül eredményesen alkalmazta praxisában. Azok, akik mélyebbre hatoltak a test-lélek kapcsolatában, rájöttek, hogy betegségeink távolról sem véletlenszerűen alakulnak ki. Kutatásaik igazolták, hogy bizonyos személyiségvonások szisztematikusan bizonyosfajta megbetegedésekre hajlamosítanak. Az orvoslásnak ez a fajtája pszichoszomatika néven vált ismertté (psziché = lélek, szóma = test), és olyan nevek fűződnek hozzá, mint Franz Alexander, Carl Gustav Jung, vagy Sigmund Freud.

Önmagunk ellen?

Amennyiben tudatosan meg tudjuk fogalmazni problémáinkat és nevet tudunk adni szükségleteinknek, nagyvonalakban állíthatjuk, hogy fel tudunk lépni a saját érdekünkben. Ilyenkor a test és a lélek "jóbarátként" működik együtt, vagyis egészségesek vagyunk. Gyakran előfordul azonban, hogy "józanabbik eszünkre" hallgatva úgy cselekszünk, ahogyan valójában nem szeretnénk: hol a barátok/partner nyomásának, hol a szülői autoritásnak engedünk, néha pedig egyszerűen el akarjuk kerülni a konfliktust, így ahelyett, hogy megvédenénk álláspontunkat vagy kiállnánk saját érdekeink mellett, "nagylelkűen" engedünk. Engedünk, sajnos, önmagunk rovására: engedünk az igazunkból, engedünk a nyomásnak, és feláldozzuk saját magunkat - hogy másnak jó legyen. Ilyenkor a testünk lázad: helyettünk. Figyelmeztető jeleket küld nekünk, az üzenetek pedig tünetek formáját öltik. Ha tudatosan és magunktól nem vállaljuk szükségleteinket, a testünk megteszi helyettünk és hajszálpontosan jelzi, életünk mely területén léptük át a határt, hol és hogyan árultuk el önmagunkat. Elmondhatjuk tehát, hogy a betegség gyakran esély arra, hogy rájöjjünk, életünk és lelki világunk mely területén vesztettük el a kapcsolatot igaz önvalónkkal, vagyis hol és hogy tagadjuk meg vágyainkat, céljainkat, szükségleteinket.

Az allergiák mechanizmusa

Nézzük például a tavaszi szezont oly sok ember számára kálváriává tevő allergiákat. Az allergia a szervezet túlérzékenysége bizonyos "támadókkal" szemben, amelyek nem is igazán támadók, hiszen más emberek számára teljesen veszélytelenek. A túlérzékenység a vélt támadóval, vagy allergénnel szemben egy erős védekezési reakcióban nyilvánul meg: könnyezés, tüsszögés, stb révén a szervezet megpróbálja felvenni a harcot a "betolakodóval".

Személyiségkép

Prof. Dr. Boris Luban-Plozza svájci orvos szerint az allergiára hajlamos személyek nem tudják határaikat kellőképp megszabni: túlalkalmazkodóak és túl könnyen engednek a magukéból (figyeljük csak meg, hogy nem a kiabálós, nagyszájú emberek lesznek allergiásak!). Kurt Tepperwein természetgyógyász húsz éves tapasztalatából merítve megállapítja, hogy az allergiás tünetképzés mögött igen gyakran elfojtott agressziót találunk. Akkor van szükség agresszív fellépésre, ha egyet nem értést kell kifejeznünk, ki kell állnunk érdekeinkért, mert azokat mások megrövidítik, és bizonyos dolgokat saját érdekünkben el kell utasítanunk. Az allergiás ember azonban képtelen szavakkal vagy tettekkel hatékonyan kifejezésre juttatni a külvilággal szembeni egyet nem értését, dühét, mi több, agressziójának nincs is kellőképp tudatában. Az ilyen személy nem vállalja szükségletei konfliktusok árán való kielégítését: inkább enged. De mivel így nem tud fellépni a külső zavaró tényezőkkel szemben, a probléma belülre tevődik át. Ami a lélekben nem kapott kiutat, az a testben nyilvánul meg: az agressziót, elutasítást tehát a szervezet önmagában éli ki. Azt, hogy a tudattalan elutasítás az élet mely területével kapcsolatban lép fel, abból tudjuk megállapítani, hogy az illető mivel szemben fejleszti ki a kórt, hiszen a különböző allergének sajátos szimbolikát hordoznak.