A bulímia a fejben játszódik

Az anorexia és a bulímia a nyugati jólléti társadalom betegsége (3W: western white women). Hátterében a hibás testkép, a reklámokban szereplő tökéletes alak utáni sóvárgás, az étel pazarolható tömegcikké válása áll. Oka azonban ennél mélyebben keresendő: a bulímia a fejben játszódik.

A bulímia fogalmának megjelenése az ókorba vezet. A szó maga a görög boüsz=ökör (illetve nagyító képző), valamint a limosz=étvágy szóból származik, tehát ökörétvágyat, farkaséhséget jelent. Ha a történelmi előzményekre gondolunk, nem tarthatjuk igazi bulimiának az ókori rómaiak lakomáit, amelyek során gyakran önhánytatással szabadultak meg a hatalmas mennyiségű ételtől, hogy aztán újabb hedonisztikus zabálások következzenek. Érthető, hogy nem jólléti társadalmakban ez a betegség nem létezik.

A bulímia szinte kizárólag tizenéves lányok vagy fiatal nők betegsége. Férfiakban elvétve fordul elő. Gyakorisága a sok rejtett eset miatt pontosan nem ítélhető meg. A felismert esetek gyakorisága a 18 és 25 év közötti női populáció 3%-a, Amerikában valamivel magasabb (5-10%). Súlyosabb formájánál, a multi-impulzív bulimia nervosa esetében az étkezési rendellenességek mellett gyakori az alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás és önagresszió (pl. a csuklóerek felvágása), lopás és promiszkuitás.

Mi a bulímia?

A bulímia falási rohamokkal járó kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt (15 perc) igen nagy mennyiségű étel - jellemzően magas szénhidráttartamúak - elfogyasztására képes, olyan ételek, amit egyébként megtagadna magától. Ez törvényszerűen elhízáshoz vezetne, amit elkerülendő a beteg önmagát hánytatja - akár naponta 10-20 alkalommal - , hashajtókkal vagy eltúlzott fizikai aktivitással él.

A bulímiás falásrohamok néha éjszaka, szinte félálomszerűen, „transzállapotban” jelentkeznek. Gyakran tervezettek, ételeket tárol a beteg, hogy megfelelő időben zavartalanul elfogyaszthassa. Ehhez alkalmas ételeket választ ki, amelyeket könnyű lenyelni és kihányni. Ezek típusosan zsíros vagy szénhidrátdús ételek, amelyeket egyébként megtagad magától a beteg. Az étel mennyisége 30-szorosa is lehet egy normális étkezés során elfogyasztottnak, de a megemésztett mennyiség - a hányások miatt - változó.

Hányás után a beteg ismét szenved, az evési kényszernek csupán néhány óráig tud ellenállni, majd ismételten étkezik, és önmagát hánytatja. A betegség súlyosbodásával az étkezések és hányások között eltelt idő egyre csökken, a kényszer eluralkodik a beteg kaotikussá váló életén. Minél erősebb a kalóriamegvonás, a szervezet annál erősebb éhségi rohamokkal válaszol. Minél gyakoribbak az éhségi rohamok és a hánytatások, a szervezet éhségközpontja annál pontatlanabbul működik, és az éhségi rohamok elviselhetetlenné válnak. A testsúly alig csökken, de az étkezési szokások annál rendezetlenebbé válnak.

A betegség előrehaladtával az érintett képes az ételmaradékot kiszedni a szeméttartóból vagy akár lopni, hogy kényszerét enyhíthesse. Viselkedésüket többnyire visszataszítónak tartják, és szégyellik magukat miatta. Gyomorfájás és menstruációs zavar is jelentkezhet a bulímia által kiváltott krónikus stressz következményeként.

Káros az egészségre!

Az evészavarok következményei a gyomor-bélrendszert érintik. A falásroham következtében a gyomor átszakadhat. A rendszeres hashajtózás véres hasmenéshez, fehérje-vesztéshez vezethet. Nem ritka a heveny hasnyálmirigy-gyulladás és a a kétoldali fültőmirigy megduzzadása sem. A szív-érrendszeri szövődmények is jelenthetnek életveszélyt, leginkább az ionvesztések következtében fellépő szívritmuszavar miatt.

A bulímia a fejben játszódik

Az evészavarok igazából nem az ételről szólnak, ezek a betegségek sokkal inkább a fejben játszódnak le. Leggyakoribb oka, hogy a beteg téves képet alkot önmagáról és testéről. A reklámokban látható tökéletes alakú hölgyek alakjára való erős vágyakozás viszont, inkább csak elindítója a folyamatnak.
Az önértékelési zavar az elsődleges oka a bulímiának, melyben a beteg önmaga elviselésére képtelen. Olykor a táplálkozási rendellenesség elindítója az unalom, depresszió vagy harag, különösen akkor, ha a beteg magányos.
A bulímiás tagadja a törődés, a szeretet iránti vágyát, s mintegy "elvágja" magát saját érzelmi életétől. Nagyon szenved a gyengéd érzelmek önmagára kényszerített hiányától. Bizonytalan és ugyanakkor lobbanékony. Feszült állapotban kényszerevéssel és nagy tömegű élelmiszer "agresszív" bekebelezésével nyugtatja és jutalmazza magát, utána pedig bűntudat, szégyenérzet és önmegvetés gyötri fegyelmezetlensége miatt. Büntetésül arra kényszeríti magát, hogy mindent kihányjon. Minthogy az elfogyasztott étel nem emésztődik meg, a bulímiások a hatalmas ételmennyiségek elfogyasztása ellenére is többnyire normálsúlyúak.


Sokan eredeztetik gyerekkori traumák, szeretett személy/személyek elvesztésében. Az újabb traumától való félelmében a bulímiás az elszenvedett hiány vagy elviselt sérelem miatti haragját önmaga ellen fordítja.
De eredhet a korai szülő-gyermek kapcsolat emlékeiből. Több táplálkozászavaros beteg családjában nem lehetett kellemes körülmények között jóllakni, hanem az evés dicsérettel vagy büntetéssel kapcsolódott össze. "Jó" gyerek megeszi amit elé tesznek, a "rosszak" nem kapnak semmit, ha a levessel nem végeztek.

Ha a kisgyermek etetése, elhalmozása édességekkel a szeretetteljes törődést igyekszik pótolni, és nem a valós tápanyagszükségletet elégíti ki, akkor ez a gyermekkori magatartás rögzülhet, és majd felnőttként is a lelkileg nehezen viselhető élethelyzetekben mindig étellel, nassolással fogja "kárpótolni" magát. A folyamatosan túletetett gyereket édesanyja megfosztja az éhség átélésének élményétől, akinek így nincs alkalma saját testéből érkező jelek felismerésének, interpretálásának gyakorlására és a hatékony önszabályozás megtanulására.

Az evészavarok feminista elképzelései azzal foglalkoznak, hogy a nőknek nagy szerepváltozásokat kellett elviselniük rövid idő alatt. Szerepkonfliktus alakult ki, és a hagyományos női szerepekhez teljesítményorientáció is társult. A nők megítélésében a külső sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a férfiakéban. Az utóbbi évtizedekben a nők bizonytalansága megnőtt, ugyanakkor felerősödött törekvésük a tökéletességre, és a testkontroll önértékelésük biztosításának alapeleme lett. (mi nem így gondoljuk!)

Honnan ismerjük fel?

A betegek kezdetben titokban esznek, így a ciklusok akár éveken át is rejtve maradhatnak a családtagok előtt.
Gyakran és sokat esznek, mégsem túlsúlyosak, sok folyadékot fogyasztanak, amivel növelik a telítettségérzést és könnyítik a gyomor kiürítését. Evés után közvetlenül eltűnnek a mosdóba és kipirulva, könnyes vagy kipirosodott szemmel jönnek vissza.

A bulímiások elkerülik azokat a helyzeteket, amelyekben ételek csábításának vannak kitéve. Elkerülő magatartásuk izolációhoz vezethet. A fokozott testi aktivitás jellemző tünet: a falásokat sok esetben élénk testedzés követi.

A hányás következtében a szájba kerülő gyomorsav tönkreteszi a fogzománcot és a fogínyt, ezért a gyakran fogorvos az, aki a leghamaraabb észreveszi a betegséget. A gyakori hányás másik nagy veszélye a nagy vízveszteség, ami kiszáradáshoz és ennek következményeképp igen kellemetlen vese és húgyúti fertőzésekhez, valamint a káliumegyensúly felborulásához vezet, ami szívritmuszavarokat idézhet elő.

Mit tehetünk?

A bulímia mögött meghúzódó személyiség- és önértékelési zavarok, továbbá a depresszió öngyilkosság elkövetésére késztetheti a beteget. Sohase mondjunk olyat a betegnek, hogy a gyógyulása "csak akarat kérdése", meg "jobb lenne, ha összeszedné magát", stb. Ezek a súlyos kritikai megjegyzések ugyanis csak fokozzák az önértékelési zavart és a depressziót, ami a beteg állapotát súlyosbíthatja. Kezelését bízzuk szakorvosra, a beteggel szemben viselkedjünk empátiával.
A bulímia tényének és formájának megállapítása szakember számára egyszerű beszélgetés folyamán kiderül. A mögöttes személyiségzavarok gyógyítása azonban kitartó és nagy rutint igénylő pszichoterápiával lehetséges.
Emellett különböző támadáspontú hangulatjavító gyógyszerek alkalmazása szükségessé válhat. Súlyos tünetekkel járó állapotban kórházi kezelés szükséges: nagyfokú testi leromlás, igen sok hányás és emiatti gyengeség esetén, vagy akkor, ha öngyilkossági veszély áll fenn.

A beteg spontán gyógyulásra hajlamos. Az esetek döntő többsége a kezelés hatására meggyógyul.

Elsődleges feladatunk, ha családunkban vagy baráti körünkben bulímiást gyanítunk, hogy beszéljünk az érintettel, hogy ha ez nem történt még meg, tudatosítsa problémáját erről értesítsük a szülőket, ha mi vagyunk a szülők, vigyük el vagy vegyük rá gyermekünket, hogy forduljon szakemberhez.

A bulímiát biológiai (gyógyszeres) kezeléssel és pszichoterápiával (legtöbbször a kettő együttesével) kezelik. Ezek kiegészítője a táplálkozási rehabilitáció is. Ennek célja a kiegyensúlyozott étrend, a rendszeres étkezési szokások kialakítása, a megfelelő energiabevitel.

-meno@meno.ro-

A cikk megírásához forrásként a www.hazikaptika.hu vonatkozó írásait és Túry Ferenc: "Bulímia - modern szenvedély" c. tanulmánysorozatát használtuk fel.