Terhes vitaminszükséglet

A gyermekvárás boldog idõszaka a leendõ édesanya táplálkozásában is komoly változásokat hozhat. Ebbõl egy kicsivel kevesebbet, ebbõl egy kicsivel többet..., de mi a helyzet a vitaminokkal és az ásványi anyagokkal ebben az idõszakban? Ezeknek is változik vajon a szükségletük, s ha igen, hogyan? Mi az, amibõl több kell, és honnan lehet hozzájutni? Szükséges-e speciális vitaminkészítményeket fogyasztani?

A vitaminokról nagyvonalakban
A vitaminok (vita-amin = az élethez szükséges fehérje), olyan nem táplálékjellegû (energiát nem szolgáltatnak), szerves vegyületek, amelyek a különbözõ anyagcsere-folyamatokat segítik elõ, melyeket szervezetek normális életmûködésükhöz és növekedésükhöz igényelnek. A szervezet energia-átalakító folyamatainak katalizátorai, az anyagcsere-folyamatok nélkülözhetetlen szereplõi.

Kis mennyiségben szükségesek, de szervezetünk nem, vagy csak elõanyagaikból (például ß-karotin) képes elõállítani, ezért kívülrõl való bevitelük életfontosságú. Általában az egyszerûség kedvéért két csoportba osztjuk: a vízben és a zsírban oldódókra. Az elõbbieket nem lehet túladagolni, a felesleges mennyiség távozik a szervezetbõl, de a zsírban oldódóknál (A, D, E, K vitaminok) fennáll a felhalmozódás lehetõsége. A vízoldékonyakból naponta kell elegendõ mennyiséget fogyasztanunk. Az egészséges magzatfejlõdés szempontjából a hiányos vagy éppen túlzott bevitel egyaránt káros lehet.

A-vitamin: Szükséges a növekedéshez, a csont-, a fog- és a bõrszövet kialakulásához és épségéhez. Növeli a fertõzésekkel szembeni ellenállást. A szükséglet mintegy negyedével nõ meg a várandósság alatt. A tej és a tejtermék, tojássárgája, máj sokat tartalmaz belõle. ß-karotin: Az A-vitamin elõanyaga, tehát átalakulhat vitaminná. Vízoldékony, hatékony antioxidáns (az anyagcsere-folyamatokban keletkezõ káros anyagokat semlegesítheti). Forrásai a sárgarépa, sütõtök, sárgadinnye.

B1-vitamin: A szénhidrátok anyagcseréjében lát el nagyon fontos szerepet. A gabonafélékben, az olajos magvakban és a hüvelyesekben található a legtöbb belõle.

B2-vitamin: Szinte az összes anyagcsere-folyamatban (fehérje, zsír, szénhidrát) részt vesz. Az élesztõ, a tej és tejtermékek, a zöldség- és fõzelékfélék, húsok tartalmazzák. A szükséglet növekedése 25 %.

B6-vitamin: A B1-vitaminhoz hasonlóan a legtöbb folyamatban fontos alkotóelem. Rendkívül fontos a fehérjék alkotóelemeinek reakcióiban és a zsírok anyagcseréjében. A máj, húsok, tojássárgája, teljes kiõrlésû gabonafélék, zöldségek tartalmazzák. A várandós édesanyának körülbelül negyedével többet kell bevinnie a szervezetébe.

B12-vitamin: Számos anyagcsere-folyamatban vesz részt, a legfontosabb ezek közül a vörösvértestek képzése. Hiányában vérszegénység alakul ki. Csak állati eredetû élelmiszerekben (húsok, tej, tejtermékek) található. A szükséglet több mint negyedrészével nõ a várandósság során.

C-vitamin: A sejtek épségéért, a vas felszívódásáért felel, a kötõszövetek kollagénjének képzõdéséhez, és ennél fogva a vérerek falának stabilitásához elengedhetetlen. Jó antioxidáns hatású, az ellenállóképességet fokozza. 30%-kal több kell belõle. A legfõbb források: citrusfélék, zöldség- és fõzelékfélék, csipkebogyó.

A magzatburok idő elõtti repedése az összes terhesség mintegy 20 százalékát érinti. Ha a magzatot és a magzatvizet védõ burok túl korán megreped, és elfolyik a magzatvíz, fennáll a koraszülés veszélye. A C-vitaminnak fontos szerepe van a burok épségének megõrzésében, ezért a terhesség alatti elégtelen C-vitaminfogyasztás veszélyt jelent. a napi 100 gramm C vitamin szedése a terhesség 20. hete után hatásosan csökkenti a korai burokrepedés kockázatát..

D-vitamin: A kalcium és a foszfor csontokba és fogakba való épülését segíti. Napfény hatására a bõrben képzõdhet. Hiányában a csontok fejlõdése súlyos zavart szenved. A halolaj, tojás, tejtermékek, margarinok és a máj tartalmaz belõle jelentõs mennyiséget.
Kétféle D-vitamin különböztetünk meg: a D2 és a D3 vitamint. D2 vitamint tartalmaznak inkább a növények, vegyesen mindkettõt pedig az állati eredetû élelmiszerek. A D3 vitamin sokkal aktívabb, mint a D2, és ez keletkezik a napsugárzás hatására a bõrben is.

E-vitamin: Antioxidáns hatású vegyület. A várandós édesanya szükséglete 25 %-kal nõ meg. Olajos magvakban és hüvelyesekben található jelentõsebb mennyiségben.

K-vitamin: A véralvadásban nagyon fontos szerepet játszik, de az anyatejbe rosszul választódik ki, ezért a kizárólag anyatejjel táplált csecsemõknek pótolni szükséges. A borsó és a paradicsom jelentõs K-vitamin-források. Átlagos felnõtt adag szükséges: 70 mikrogramm.

Folsav: A sejtosztódásnál szükséges vitamin. A magzat központi idegrendszerének kialakulásakor elengedhetetlen. A zöld leveles zöldségfélékben (brokkoli, spárga) fõzelékfélékben (lencse, bab, borsó) és citrusfélékben található valamint a mogyoróban és teljesõrlésû termékekben is. A várandós hölgyek szükséglete az eredeti kétszeresére ugrik!

Niacin: Szinte az összes anyagcsere-folyamat résztvevõje. Májban, húsokban, gabonafélékben és hüvelyesekben található meg.


Az ásványi anyagokról
Az ásványi anyagok szintén nagyon fontos szerepet töltenek be a szervezetben. Néhányan a szövetek felépítésében vesznek részt, mások a szervezet mûködését biztosítják, s vannak olyanok is, amelyek hormonok, enzimek alkotórészei. Természetesen ezeket az anyagokat sem tudja szervezetünk elõállítani, ezért a megfelelõ mennyiségben rendszeresen kell bejuttatni a táplálkozással. Az úgynevezett makroelemeket naponta néhány száz milligramm vagy néhány gramm mennyiségben, a mikroelemeket néhány milligrammos mennyiségben kell tartalmaznia az étrendnek.

Kalcium: A csontok és a fogak legfõbb építõanyaga, de az izommûködésben és a véralvadásban is fontos szerepe van. A tej és a tejtermékek a legfõbb forrása, a szükségletnövekedés 50%.

Nátrium: A sejtek mûködésének elengedhetetlen anyaga. Sajnos, konyhasó formájában túl sokat fogyasztunk belõle, ezért bevitele csökkentendõ.

Kálium: Az izmok és az idegek mûködésének szereplõje. Növényi élelmiszereink tartalmazzák.

Foszfor: A kalciummal együtt bizonyos szövetek felépítésében játszik nagyon fontos szerepet. Tejtermékekben, hüvelyesekben, gabonafélékben és olajos magvakban fordul elõ, a szükséglete a felével nõ meg.

Magnézium: Az ideg- és izommûködésben, a csontok és fogak felépítésében, az enzimek mûködésében szükséges elem, várandósság alatt a felével kell belõle többet fogyasztani. Gabonamagvakban, hüvelyesekben, teljes kiõrlésû pékárukban fordul elõ.

Vas: A vér oxigénszállításában, a vörösvértestek képzésében és a sejtmûködésben szükséges elem. Hiányában vérszegénység és fejlõdési rendellenességek fordulhatnak elõ. Az állati eredetû vasforrások (húsok, máj) sokkal jobban hasznosulnak, mint a növényiek (dió, gabonamagvak, hüvelyesek). Terhesség alatt a vasigény kétszeresére nõ!

Jód: A pajzsmirigyhormonon keresztül az anyagcsere szabályozásában szerepel. A magzati élet során hiánya növekedési, majd szellemi visszamaradást okoz. Az ivóvízzel tudjuk felvenni. Szükséglete mintegy negyedével emelkedik.

Cink: Az inzulin alkotórészeként a szénhidrát-anyagcserét befolyásolja, de a sejtregenerációt és az immunrendszer mûködését is serkenti. Gabonafélékben, olajos magvakban, tejtermékekben található.

Króm: Mûködése hasonló a cinkhez. Az élesztõ és a sajtok tartalmazzák.

Réz: A vörösvértestképzésben hasznosul, enzimmûködéseket is segít. Diófélékben, gabonamagvakban, barna kenyérben található.