Az első három nap a korházban

Azt hittem, hogy sokkal nehezebb lesz a korházban tölteni a szülés utáni napokat, de végül most úgy érzem, hogy hasznosak voltak. Összezárva más anyukákkal, szakértő kezek közelében, nagyon csak a babával együtt, szerintem nagyon megerősítő jellege volt.

Ami még a születés leírásból kimaradt, hogy kaptunk gátvarrás és Kincső fürdetés (amin Gyuszi végig Kincsővel volt) után 2 órát ott az egy ágyas szülőszobába. Mint jól megdolgozott szülők egy kis pihenést, egy kis felocsúdásra lehetőséget együtt a kislányunkkal. Kincső is nézegetett minket, mi is babusgattuk Őt, olyan aranyos piciny, törékeny teremtmény volt a maga kis 3180 grammjával és 54 centijével. Mindketten megéheztünk Gyuszival és szinte faltuk az otthonról hozott és a korházban kapott ételt. Kincső is éhesnek vagy kíváncsinak bizonyult, mert születését követően 15 perc múlva már a cicit kereste. Szaglászott és ösztönösen szívogatta, szopizta a mellemet. Mindkettőt megkóstoltattuk vele, nagy kacagások közepette, mert olyan vicces csiklandozó érzés volt, amire nem is számítottam. Sokáig ültem keresztbe szorított lábakkal a szülőágyon, de már egy jó óra után fel is ültem, fel is álltam, és lassan átmentünk a 4, vagyis 8 személyes (a babákat is beleszámítva) korterembe, ahová már Gyuszi és más sem jöhetett be. Itt pihentünk egy nagyot Kincsővel. Körülbelül déltől egy nagyot aludtunk késő délutánig.

Egy kicsit arról szólt ez a pár nap, hogy Kincsőt megismerjem, egy pár dolgot megtanuljak vele kapcsolatban. Még Gyuszit is csak egy-két órára láttam naponta. Ő nagyon nagyon hiányzott, főleg a szülés közös élménye után, de azt is éreztem, hogy a figyelmemet így nem kellett megosztanom, csak Kincsőre figyelhettem. Természetessé vált, hogy pelenkázom, hogy szoptatom, hogy mellette aludjak, és ne forduljak rá, hogy kipucoljam a köldökcsonkot stb. Mindent megtanultam a három nap alatt! Persze azért nagyon vágyok haza. Megismerkedtem aranyos anyukákkal. Volt egy kisbaba, akit Emmának hívnak és éppen egyszerre (pár perc különbséggel) született Kincsővel (Kincső reggel 9 óra 43 perckor látta meg a napvilágot). Krisztina és Gábor a szüleik, még címet is cseréltünk, hogy a gyermekeink is ismerjék meg majd egymást.

Eltelt 4 nap intenzív babaismergetés és látogató fogadás. Szombaton még nem nagyon voltam jó semmire, de vasárnapra már egy kicsit összeszedtem magam. A gátvarratom fájt, a mellbimbóm nagyon érzékeny volt, a méhem pedig állandóan (főleg szoptatás alatt) menstruációs görcsökhöz hasonlóan húzódott lassan össze. Vasárnap volt bent Éva és Levente (a Doki), valamint meglátogatott Kata és Zsolt. Gyuszi persze bejött többször is. Ö volt bent már szombaton este is, miután kialudta magát, mert ő is nagyon elfáradt a szülés alatt. Látszott rajta, hogy fizikailag és lelkileg is pihenésre vágyik.

Kincső velem aludt, nem engedtem, hogy elvigyék tőlem, csak egy rövid ideig szakadtunk el egymástól, amikor fürdetés volt neki. Lenge öltözékbe voltam és sokat tettem mellre. Bár behozták a teákat a nővérkék, én nem adtam neki egy kortyot sem belőle, így kénytelen volt szopira dolgozni a kis poronty. Néha megmérték és szépen fejlődött, mire kijöttünk a korházból visszanyerte az elején veszített súlyát, mert gyakran a babák veszítenek egy pár dekát a születést követően.   Gyakran zuhanyoztam és kezeltem a gátsebemet. A legrosszabb élményem a 4 kicsi öltésnek a kiszedése volt. Nem fájt. Tényleg olyan volt, mint apró kis szúnyogcsípés, de „koktél” nélkül úgy éreztem, hogy semmiféle apró fájdalmat nem birok ki. Koktél lévén az epidurális érzéstelenítés szlenges, Dokis változata. Szerintem többet sziszegtem, meg nyafogtam, mint a szülés alatt, de szerencse, hogy nem tartott sokáig.

Voltak azért még nehéz pillanatok. Ilyen volt első éjszaka a Kincső pelenkájának a kicserélése. Éjjel 2 órakor annyira rázendített a leányzó, hogy nem is tudtam, hogyan csitítsam, hiszen még rajtunk kívül 6-an voltak a szobába (3 mama-3 baba) és volt, aki előtte hagyta abba az ordítást, tehát éppen nyugalomra vágyott. Bár az is igaz, hogy azt vettük észre, hogy a babák egyáltalán nem zavarták egymást a pihenésben. Mindegyik a maga ritmusában evett, aludt és ordított a többit figyelmen kívül hagyó egyszerűséggel. Én hősiesen próbálkoztam bevetni a cicis praktikát, de nem bizonyult elegendőnek, hát tovább puhatolóztam az elkeseredés okai felöl, míg eljutott a pelusig. A sötétben apró kis lámpát gyújtottam és a hangulatfényben próbáltam először édes, kedves sakálként ordító gyermekemet tisztába tenni, nem kihagyva egy lépést sem abból, amit a nővérkék a délután mutattak. Tehát volt köldökcsonk tisztítástól megkezdve szakszerű popsiápolásig minden. Tartott is egy rövidke ideig a dolog a többiek örömére és én csak arra emlékszem, hogy amikor megvoltam az utolsó simítással is, lekapcsoltam a fényt, Kincsőt magamhoz öleltem és elcsendesedtünk, éreztem, hogy gyöngyöznek az izzadságcseppek a hátamon a lenge hálóing alatt is.

Volt olyan éjszaka is, amikor egy rövid időre kijöttem a kórteremből és a folyosón sétálva próbáltam meg visszaaltatni és elcsendesíteni Kincsőt. Tudtam, hogy a babák az elején éppen annyit alszanak éjszaka is, mint nappal, tehát nem várhatom el tőle, hogy az egész éjszakát átaludja, amikor napközben is szépen aludt, de mégis próbáltam erre a nagyon jó szokásra rávezetni. Rövid séta és ringatás után ez sikerült is, valamint ízelítőt adott abból, hogy mire kell számítani majd otthon is. Én már alig vártam a keddet, hogy otthon legyünk, de vajon ezen beszámolók után Gyuszi is???!!!


Megjegyzés: Az első napokban általános probléma a kismamák körében a széklet. Erre gyakran rákérdeznek, sőt a nővérkék molesztálják az embert, hogy márpedig legyen. Segít a széklet beindításban a sok, sok folyadék, az alma, a mazsola, az aszalt gyümölcsök, valamint az olajos magvak és a korpás sütemények, kekszek. Érdemes ilyesmit vinni kismamáknak, ha látogatóba megyünk, vagy ezt kérni szeretteinktől és a fent említett dolgokból, minél többet fogyasztani. Csoki az nem ajánlott, akármennyire szeretnénk magunkat jutalmazni e nagy esemény után. Mi vagyok én étkezési tanácsadó? Nem, nem, csak magamnak írtam ide, hogy tudjam majd a második babánk születésénél is.