A terhesség kilencedik hónapja

Megint vannak fejlemények.  Volt egy CTG vizsgálat, ami nagyon jó eredményű, jó a vérellátás, Kincső jól reagált a mozgásra, a vizeletemben sincsen fehérje, nincs cukor, ellenben van keton?! Tapintatosan rákérdezett a Doki, hogy „Éhezek?”

Majd szigorúan rám szólt, hogy a diétát egy kicsit lazábban lehet venni, mert őt nem lehet becsapni, az eredmények azt mutatják, hogy a diétát túl komolyan vettem és néha éheztem. Mostmár hetente lesz CTG vizsgálat.

Más. Estem egyet, mint egy tök. Három lépcső közül az utolsót nem láttam. Egyszercsak éreztem, hogy a levegőbe lépek, kibillent az egyensúlyom és már 4kézláb álltam, azaz ültem a porban…felsegített 2 jó pasi…így hát nem esett nagy bajon, az egyik térdem csúnyán vérzett és egy kicsit megijedtem…még elszaladtam a villamosig, majd elkezdtem tisztogatni magam. Patikus látta, adott fertőtlenítőt, jódos szert, gézt, de sokat nem használtam, mert én is az Aloe First csodaszerre esküszök, azzal fújogatom. Már megkeményedett a seb, mozgásra egy kicsit érzékeny, de a szülés még hátravan, úgyhogy ez semmi.
Voltam kismama tornán és nagyon tetszett. Nem volt megerőltető és még van egy hónap hátra. Nem lesz több ultrahang, mert nem indokolt. Pedig olyan kíváncsi lennék Kincsőre, hogy most milyenek a méretei, mit csinál, de én is úgy érzem, hogy minden rendben. Sokat mozgolódik, és egyre erőteljesebben érzem. Én nehezen mozgok, és nehezen alszok. Óvatosabban kell tennem mindent, mert néha érzek apró méhösszehúzódásokat. Egyre komolyabban veszem a korházi dolgaim összepakolását. Olyan furcsa lesz korházban lenni, még soha nem voltam.

Még nagy gond számomra, hogy nincs választott fiú keresztnevünk, és bár mindenki azt mondta, hogy lány, azért ha mégis fiú lesz, akkor milyen nevet adunk neki?!

Már októbert írunk, azt jelenti, hogy lassan eltelt, jön a mi nagy napunk, a születés. Egy kicsit izgulok, mert nem tudom, hogy fel vagyok-e készülve arra, ami vár és arra, ami születés után vár ránk. Még halogatnám a dolgot, megszoktam ezt az állapotot, és mi tagadás jól érzem magam benne, bár néha a kiszolgáltatottság egy kicsit zavar. Rengeteg a teendő az új lakásunkban, de lehet, ha minden rendben lenne, és csak ülhetnék és kötögethetnék sem érezném jobban felkészülve magam.

Kincső mostmár bármelyik pillanatban úgy dönthet, hogy elég volt a meleg anyaméhben, ki szeretne jönni. Reméljük addigra legalább melegvíz, és fűtés, főzési lehetőség lesz a lakásban, de egyre inkább csak újabb merényleteket követnek el, ma pl. szét fogják bombázni a fürdőszobát és vendégünk is lesz, ebbe a komfort nélküli lakásba, ahol jelen pillantban még wc-ajtó sincsen. Még hűtőszekrényünk sincs, és már kezdem lassan úgy érezni, hogy lehet a Gázművek iroda valamelyikéből megyek majd szülni. Egy kicsit sok a bonyodalom, de Kincsőt ez nem viseli meg annyira, mint minket. Bár én úgy érzem, hogy próbálok nagyon pozitív lenni mindennel kapcsolatban. Elég aktív periódusa ez az életünknek.

Nagyon szeretném, hogy amikor elkezdődik a „folyamat”, úgy érezzem én is, hogy igen, most mehetünk, hogy megengedhessem magamnak, hogy eltompuljon a világ, hogy érezzem, hogy nyugi van körülöttünk, hogy csak Mi vagyunk hárman és tudunk egymásra figyelni. Elég erős vagyok és meg tudom vívni ezt a harcot, hogy Gyuszi tud segíteni az ottlétével és a szeretetével, és Kincső az ösztöneivel. Mindent bele!!!